Templom története
A kiskunhalasi Szent Péter és Pál templom rövid története
1766-ban Mária Terézia parancsára a város telket ajándékozott a katolikus egyháznak templom, paplak és iskola céljára. A templom a Királyi Vallásalap költségén 1769-1770 között épült (építész: Gföller Jakab). 1937-1940 között bővítették (építész: Fábián Gáspár, kivitelező: Kapuvári Gusztáv, Menczer Henrik, Tóth Lajos). A középkori plébánia a török hódoltság után megszűnt, újraalapítása 1769-ben történt. A Szentháromság téren az 1770 körül Gföller Jakab vezetésével késő barokk stílusban emelték, a szentélyt 1937-ben lebontva a kereszthajóval és új szentéllyel bővítették dr. Fábián Gáspár budapesti műépítész tervei alapján, majd Malczyk Károly és Pawlik Milada lengyel menekült házaspár festette ki 1944-ben, Baranyi László plébánossága idején. A templom Szent Péter és Szent Pál apostolok tiszteletére lett felszentelve. Főoltárának képe Péter és Pál búcsúját ábrázolja kivégzésük előtt. A gazdag ornamentális keretezésű freskókat Karol Malczyk és Pawlik Milanda menekült lengyel festőházaspár készítette 1944-ben. A templom melletti parkban 1825-ből származó népies barokk Kálvária, Szentháromság-szobor (1910) és Nepomuki Szent János alakja (1928) látható. Érdekesség, hogy a latort kötéllel feszítették a keresztre.
Az orgonát 1931-ben Geyer József zenetanár tervei szerint a pécsi Angster cég építette át, mely így három manuálos, 12 regiszteres pneumatikus rendszerű lett. A toronysisak vörösrézzel lett borítva 1982-ben. A templom külső felújítása 1992-1994-ben történt. A háború előtt a Kalocsai Iskolanővérek működtettek iskolát, 1997 szeptemberétől pedig a Szent József Katolikus Általános Iskola végzi a katolikus szellemű oktatást és nevelést.
Dombon, szabadon álló, kereszthajós, íves szentélyzáródású, DNy-i homlokzati tornyos, a szentély és keresztszárnyak fölött kontyolt nyeregtetős, a négyzet fölött kúptetős templom. Szentélyének mindkét oldalához alacsonyabb mellékterek kapcsolódnak. DNy-i homlokzata középtengelyében kapu, zárókövében évszám: 1770, fölötte a falon ország címeres építési emléktábla: 1770. A két szélső tengelyben félköríves szoborfülkék, Szent Péter és Szent Pál szobraival.
Kereszt alaprajzú, szegmentíves szentélyzáródású, szabadonálló templom a szentélyszakaszhoz kétoldalt szimmetrikusan csatlakozó mellékterekkel, a homlokzat síkjában emelkedő középtoronnyal. A templomtest palával, a torony fémlemezzel fedett. A négyzet fölött kupoladob emelkedik, kúptetővel, fémlemez-fedéssel.
Az épületen lábazat és egyrészes párkány fut körbe. Főhomlokzata kétszintes, a párkány fölött még két toronyszinttel, melyeket egyrészes osztópárkány választ el egymástól. A torony főpárkánya háromrészes, képszékekben mind a négy oldalon óra helyezkedik el. A főhomlokzat nyílásai kettősen, a többi homlokzatéi egyszeresen befelé lépcsőződő faltükrökben foglalnak helyet, a főhomlokzat középtengelyét rizalit hangsúlyozza. A főkapu szegmentíves záródású, tagozott, füles, szalagkeretes, lábazatos kőkerettel. Zárókövében évszám: 1770, fölötte címeres, faragott kőtábla, szintén felirattal (ld. alább). A kapu fölött félköríves záródású, tagozott szalagkeretes, vállköves-záróköves, könyöklővel ellátott ablak nyílik, két oldalán - a szélső faltükörben - egy-egy megegyező méretű szoborfülke, bennük az odaillőnél kisebb barokk szobrok: Szt. Péter és Szt. Pál.
A főpárkány fölött az átvezetést a toronyhoz voluták biztosítják, rajtuk kővázák, az első toronyszintet szemöldökgyámos, a másodikat mind a négy oldalán a főhomlokzatéval megegyező ablakok nyitják meg. A torony négy sarkát kettős lizénák hangsúlyozzák.
Az oldalhomlokzatok ablakai szegmentíves záródásúak, tagozott szalagkerettel, zárókővel.
