Karkkó Ifjusági Világtalálkozó
Üdvözlet Krakkóból!
Az Ifjúsági Világtalálkozó 2016-os felvonása
írta: Csányi Levente
Az Ifjúsági Világtalálkozó kapcsán mindig nehéz arra a kérdésre felelni, hogy mégis milyen volt. A zarándokokat már alapvetően az idegen ország tapasztalatából kifolyólag rengeteg élmény éri, és akkor még nem vettük számba azt az esetet, ha valaki nyitott szemmel és szívvel vesz részt a programokon.
Természetesen a Szentatyával való találkozás, a közös virrasztás és az általa celebrált szentmise koronázza meg a világ keresztény ifjúságának legnagyobb nemzetközi eseményét. Mindamellett azonban nem szabad elfeledni azokat a tapasztalatokat, amelyek mindezen élményeket megelőzték. Személy szerint a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye által szervezett csoportban már az előtalálkozón is részt vehettem, testvéremmel és barátaimmal. Wrocław városában abban a szerencsében volt részünk, hogy családoknál voltunk 3-4 fős csoportokban kerültünk elszállásolásra. Ez hasonlóképpen történt Krakkóban is, amikor a város egyik külkerületében, Kokotowban kaptunk szállást. Utólag visszaemlékezve azt mondhatom, hogy már ezért is érdemes volt vállalkozni az útra (nem kicsinyítve a lelki programok nyújtotta feltöltődést).
Hetekkel a hazaérkezésünk után is, sőt bátran mondhatom, hogy mind a mai napig arról anekdotázunk, hogy mennyire elképesztő volt szembesülni azzal az őszinte, odaadó, és áldozatokat nem ismerő vendégszeretettel, amellyel házigazdáink viseltettek irántunk, mind Wrocławban, mind Kokotowban. Mindenki számára ismert (a lengyelek körében is) a legendás lengyel-magyar barátság, éppen ezért nem próbálok meg jelzőket keresni arra az érzésre, amelyet akkor éreztünk, mikor rádöbbentünk, hogy minket már pusztán azért is szeretnek Lengyelországban, mert magyarok vagyunk. Nem tudtuk elégszer megköszönni nekik azt, hogy bár többszáz kilométerre voltunk az hazánktól, mégis úgy éreztük, mintha otthon lennénk.
Természetesen azért voltak kevésbé pozitívabb élményeink is, amelyek egy ilyen nagyszabású események során elkerülhetetlenek, éppen ezért nem is szeretnék különösebben szót pazarolni rájuk. Csupán egy valamit szeretnék megemlíteni, ami végeredményben majd ismét házigazdáink irgalmas szeretetét mutatja be.
A találkozó során a magyar csoportoknak biztosítva volt három helyszín, ahol a július 27–29 között, délelőttönként egy-egy püspök által vezetett katekézist hallgathattak. A mi csoportunknak ebben a három napban Kocsis Fülöp metropolita, Székely János püspök atya és Erdő Péter esztergom-budapesti érsek atya tartott előadást az irgalom és a hivatástudat fontosságáról. A katekézis helyszínéül szolgáló plébánia mellett egy iskolában volt berendezve az egyik tömegszállás. Visszatérő probléma lehetett a melegvíz mennyisége, ugyanis mi, akik családoknál voltunk elszállásolva, meglepve tapasztaltuk a katekéziseket záró, fontos zarándokokat érintő információk hirdetésekor, hogy a tömegszállások mellett lakó lengyel családok szívesen biztosítanak lehetőséget melegvizes zuhanyzásra. Ez az áldozatkész szeretet azonban nem merült ki ennyiben, ugyanis később jutott tudomásunkra, hogy azok, akik éltek ezzel a lehetőséggel nemcsak melegvizet, hanem vacsorát, vagy reggelit is kaptak, attól függően, hogy reggel vagy este mentek. Az eset szépségét fokozza, hogy a második nap már több volt ajánlkozó család, mint a jelentkező.
A találkozó legfontosabb programja a Szentatyával közösen végzett virrasztás, valamint a másnap bemutatott szentmise volt. Egészen egyedülálló élmény megtapasztalni azt, ahogyan több millió ember egyszerre vesz részt a közös imádságban. Csodálatos látvány volt körbe nézni az Irgalmasság Campusán, amikor mindenki kezében gyertya égett, jelképezve hogy készen állunk nyitott szívvel és irgalommal fordulni embertársaink felé, ahogyan azt Ferenc pápa kérte tőlünk.
Csányi Levente
Kiskunhalas
