Évközi 20. vasárnap – B év



      A XX. század elején egy híres amerikai énekesnő, Mary Garden nagyon jól keresett. Szórta is a pénzt két kézzel, mindenből mindig a legjobbat vásárolta, nem sajnált önmagától semmit, szórakozott, utazott, „tudott élni”, ahogyan ma mondanánk. Azonban mégsem volt egészen boldog és nyugodt. Édesapjáért aggódott, aki hónapról hónapra rendszeresen nagy összegeket kért tőle kölcsön, amelyeket soha nem adott meg. A legzavaróbb az volt Mary számára, hogy az apja még csak megokolni sem tudta vagy akarta ezt az élősködő magatartást. Mindig csak ezt hajtogatta: „Nagy terveim vannak, arra kell a pénz!” Az énekesnő nagyon furcsállta ezt, s titokban arra gyanakodott, hogy apja netán szerencsejáték rabja lett. Próbálta kideríteni, de nem jött rá semmire. Így aztán tovább adogatta a pénzt minden hónapban. Tehette, hiszen volt miből. Amikor azonban bekövetkezett a harmincas évek nagy gazdasági válsága, Mary egyik pillanatról a másikra elszegényedett. Szerződéseit felbontották, koncertjeire nem akadt közönség. Mivel nem voltak megtakarításai, lassan sorra el kellett adnia vagyontárgyait, sőt mélyen áron alul még a szép luxuslakását is. Ráadásul édesapja is akkoriban lett hirtelen nagy beteg, s néhány héten belül meg is halt. Az egykori felkapott énekesnő nagyon szerényen tengette életét, s bizony talán még nyomorúságosabb helyzetbe jutott volna, ha egy napon nem kapott volna értesítést egy nagy svájci banktól. A bank arról tájékoztatta, hogy a nevére hatalmas összeget helyeztek letétbe náluk. Örökségként egyedül őt illeti ez a pénz. Marynek elhomályosodott a szeme a könnyektől, amikor rájött, hogy öreg, gondoskodó édesapja helyette is spórolt. Minden dollárt, minden centet, amit tőle látszólag kölcsönkért, valójában félre tett az ő számára.

      „Használjátok fel az időt, mert rossz napok járnak!” – írja szent Pál a mai szentleckében. Vajon hogyan értené ezt az emberek többsége napjainkban? „Rossz napok járnak? Kevés az időnk? Hű, akkor addig élvezzük ki az életet, ameddig lehet! Gyorsan próbáljuk ki, amit még nem próbáltunk! Vásároljuk fel az üzletek készleteit! Együnk-igyunk, szórakozzunk! Ki tudja, meddig tehetjük?!” Kétség sem fér hozzá, hogy a legtöbben bizony így értelmeznék az apostol figyelmeztetését, pedig ő éppen ellenkező előjellel biztat bennünket az idő értékes felhasználására. Arra szólít fel, hogy ne legyünk értetlenek Isten akaratának felismerésében, s kifejezetten őrizkedjünk az anyagiak és az élvezetek kábulatától. „Ne részegeskedjetek!” Persze lehet, hogy nem is úgy tűnik az emberek millióinak, hogy rossz napok járnának! Sokan panaszkodnak persze – okkal, ok nélkül egyaránt – de azért nem látszik, hogy olyan nagy baj lenne. Van mit enni-inni, nem dörögnek az utcán a fegyverek, ha nem is tökéletesen, de működik a szociális háló, a szórakozóhelyek, üzletek hatalmas, csillogó reklámokkal csábítják a fogyasztókat, látogatottsági rekordokat dönt a Sziget Fesztivál, zajlik a buli, megy az élet! Azonban érdemes elgondolkodni azon a sokat ismétlődött történelmi tényen, hogy amikor a legnagyobbnak látszott a jólét, amikor leginkább elpuhult, elanyagiasodott egy társadalom, amikor a legkorruptabbá váltak a vezetők, a legistentelenebbé az átlagemberek, akkor már ott ólálkodott a tragikus összeomlás a kertek alatt! Mintha direkt menekültek volna előle az egykori kultúrák, birodalmak emberei a mesterséges kábulatba! Nem, egyáltalán nem akkor „járnak rossz napok”, amikor bajokkal, megpróbáltatásokkal kell szembesülni, amikor akadályokat kell leküzdeni. Akkor járnak igazán rossz napok, amikor a látszólagos és rövid életű jólét elvakítja az embereket az igazi értékek iránt és összezavarja az erkölcsöket! A római császárkor arany időszaka, leginkább felfelé ívelő szakasza zajlott éppen akkor, amikor Pálnak az efezusiakhoz és minden keresztényhez szóló figyelmeztetése elhangzik:  „Használjátok fel az időt, mert rossz napok járnak!”

      Hogyan kell akkor helyesen, bölcsen felhasználni az időt? Nyilván úgy, ahogyan Jézusnak egyik példázata leírja: Gyűjtsünk kincseket a Mennyben, kincseket, amelyek örökre megmaradnak. A mennyei kincseket az Isten és az emberek iránti szeretet gyakorlásával lehet gyarapítani. Meg kell erősítenünk, élővé, erőssé kell tennünk azokat a kapcsolatokat, amelyektől egész életünk függ, amelyeken – mint alapokon – nyugszik a létünk. Istennel való kapcsolatunkat a mindennapi imában, a rendszeres bűnbánatban, az Ő parancsainak szem előtt tartásában, vallásunk gyakorlásában lehet megőrizni és erősíteni. Az emberekkel való kapcsolatot pedig a szeretet apróbb-nagyobb tetteiben, a másokért hozott áldozatokban, a hűséges kitartásban lehet elmélyíteni. Ha jól belegondolunk, éppen ezek a mennyei kincsek azok, amelyek a földi élet egy-egy nehéz korszakát is a leghatékonyabban segítik átvészelni. Ha valaki Istenben bízik, hozzá imádkozik, lelki erőt kap tőle a nehézségek elviseléséhez. Több türelmet a zavaró körülmények és a nehéz emberek között, több békét, mikor sok minden háborogni látszik. Tekintetét elsősorban az Isten Országára szegezve könnyebben elviseli az anyagi veszteségeket, testi bajokat. Az erős és szilárd emberi kapcsolatok pedig támaszt adnak, ha kicsúszni látszik a lábunk alól a talaj. Ha valaki sokaknak segített, nagyobb valószínűséggel kap ő is segítséget, ha bajba kerül. Ha hűségesek vagyunk a legalapvetőbb emberi kapcsolatainkhoz, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy nem maradunk egyedül akkor sem, ha bennünket kell fölemelni. Érdemes hát a szeretet mennyei kincseit gyűjtögetni, mert amellett, hogy az örökkévalóságban a boldogságunkat fogják jelenteni, már itt a földi életben is nélkülözhetetlenek számunkra!