Közösségek





Fokolare Életige Csoport

A mi kis csoportunk a Kiskunhalasi Római Katolikus Főplébánia Közösségi Házában működik. A csoportot az 1990-es években Vangel Imre esperes-plébános úr és Szekeres Mihály káplán úr hozták létre, s így tagja lett a Fokolare Mozgalomnak, közösségnek. Ennek a lelkiségi mozgalom alapítója Chiara Lubich olasz tanítónő volt. A fokolare szó jelentése: tűzhely, otthoni meleget adó.

A II. világháború borzalmai között 1943-ban egy Észak-Olaszországi városkában, Trentóban Chiara Lubich fiatal diáklány megértette az Evangélium szavát ”ÉG ÉS FÖLD ELMÚLIK, DE AZ ÉN IGÉIM EL NEM MÚLNAK „ /Mk 13,31/. Az ő terveit, társainak életét, álmait a háború pusztítása teljes egészében megváltoztatta. A magára maradt Chiara társaival együtt az óvóhelyen el kezdték olvasni a Szentírást. A Biblia szavait, az Igét nagyon komolyan vették és ettől kezdve ahol lehetett mindenütt segítettek. A Gondviselés nagyban segített a munkájukon. Kisebb nagyobb csodákról sokaknak beszámoltak. Chiara szavait idézem: „felfedeztük Szeretetként az Atyát„, „ Szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket „ /Jn. 15, 12 / A SZERETET egységet hozott létre. Az EGYSÉG a mozgalom fő ideálja. Az Ő szavai: Legyetek mindnyájan egyek! „ Amint Te Atyám bennem vagy és én Tebenned, úgy legyenek ők is mi bennünk, és így elhiggye a világ, hogy Te küldtél „/ Jn. 17, 20-21/

Ma már több millió tagja van Európában és a többi kontinensen. A Szentlélek átjárja a határokat, tengereket, s eljutott Kanadába, Fülöp szigetekre, Nigériába, Brazíliána...stb. A mozgalomnak ma már van női, férfi, szerzetesi, papi, családos ága, csoportja. Tagjai az élet számos területén dolgoznak. Vannak teljesen elkötelezett szerzetesi, önkéntes és az Életigét élő csoportok, fokozatok. Minden évben 3 napos országos találkozót tartanak más, más helyszínen, ezek az un. Máriapolik–lelkinapok. Legutóbb márciusban Zánkán volt, mintegy 800-1000 résztvevővel. Mindig előre kell jelentkezni. A résztvevők között családok is vannak gyermekekkel együtt.

A mi ÉLETIGE CSOPORTUNK plébániánk Közösségi Házában /Kiskunhalas, Szent Imre u.14 / kéthetenként, minden páratlan szerdán, az esti szentmise előtt egy-másfél órával jön össze. Ekkor kerül sor az Életige és tapasztalatok megbeszélésére.

Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Elérhetőség: Csoportunk összejövetelein a fenti helyen és időben.

www.fokolare.hu







Baranyi László Kolping Család Egyesület Kiskunhalas

A világ számtalan országában működő Kolping mozgalom a XIX. század közepén jött létre Németországban. Adolf Kolping, katolikus pap célul tűzte ki, hogy a társadalom szélén élő mesterlegényeket összefogja, életcélt, programot ad nekik. Egyesületet hozott létre, melynek a Katolikus Legényegylet neved adta, és hatalmas szónoki képességét kamatoztatva olyan előadásokat tartott, amely lekötötte a megjelenteket. Megismerték a helyes családi élet, a becsületesség, a munkaszeretet, a társadalmi felelősség fogalmát.

A mozgalom Magyarországra is eljutott már az 1850-es évek közepén, és igen szép eredményeket ért el a fiatalok nevelésében. Sajnos a II. világháborús években a lendület megtört, de a kolpingi elveket valló, igaz tagok új célt és nevet választottak. A családok nevelését, összefogását, a társadalom életében való aktív részvételt tűzték célul maguk elé. - Minden egyesületnek saját neve van. A halasi kolpingosok azért választották BARANYI LÁSZLÓ, volt katolikus lelkipásztort névadónak, mert Ő igen sokat tett az itteni fiatalság nevelésében a háború előtt.

1992-ben Vangel Imre esperes úr irányításával, lelkes fiatalok, segítőkész idősebbek közös megegyezésével alakult meg az egyesület, amely hamarosan bejegyzésre is került a megyei bíróságon. Az egyesületekről szóló törvény szerint évente tartunk közgyűlést, negyedévente vezetőségi értekezletet, de minden két hétben vasárnap délután összejövetelt. Taglétszámunk 35 fő. A megválasztott vezetőség a tagság aktív segítségével éves tervet készít, így a programok előkészítése, lebonyolítása jobban biztosított.

Céljaink
Elsődleges, hogy hitünket egyénileg és közösségben is megéljük. De fontos az is hogy figyeljünk egymásra, környezetünkre, ahol tudunk, segítsünk.
Kolping atyánk igen jól látta, hogy a közösség milyen erőssé teszi az egyént is. Tudta, hogy a hit, a munka mellett kikapcsolódásra is szükség van. Feladatnak adta azt is, hogy segítsük egymást, ahogy lehet, ha csak jó szóval, az is fontos. Szeretnénk összhangban dolgozni egyházközségünk többi csoportjával, így az egész egyházvezetéssel.

Feladatunk
Egyesületünk fiatalítása, mert a család úgy lenne teljes. Éppen ezért szívesen segítenénk egy fiatal csoport munkáját, akik elfogadnák, mernék magukévá tenni a Kolpingi gondolatokat, és a feladatokat azok jegyében végeznék. Munkájuk irányítását elsősorban a mindenkori prézes, jelen esetben Finta József atya tudná összhangba hozni az idősebbekkel és más csoportok munkájával.

Elérhetőség: Dr. Finta József plébános (6400 Kiskunhalas Szent Imre u. 14.)

Soós Frigyes elnök (Kiskunhalas Szép u. 21., E-levél cím: fricibacsi@hdsnet.hu).









Rózsafüzér Társulat







Karitász

Kiskunhalason 1991-ben alakult meg a plébániai karitász csoport Keszthelyi Mátyásné Ilonka néni vezetésével. Engem 2001-ben kért fel Vangel Imre plébános atya a csoport vezetésére.
A karitász csoport része az Egyházközségnek, ugyanakkor a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyei Karitászhoz tartozik, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye Szinódusi Könyvének a "Karitász" c. fejezetében foglaltak alapján működik.
Tevékenységünk: rászoruló személyek, családok anyagi, olykor lelki támogatása. Anyagi támogatás kiterjed: élelmiszer adományra, gyógyszer kiváltásra, közüzemi számlák kifizetésére. Anyagi lehetőségeinktől függően tűzifa vásárlásra. Betegek látogatása, segítése, gondozásszerű törődés. 1999-től szervezzük évente egyszer a jubiláló házasok közös ünnepét a templomban. Szent Erzsébet ünnepén hagyománnyá vált az Erzsébet-napi kenyérosztás és beszámoló a templomban az egy éves karitász munkáról.
Anyagi forrásunk. Szent Antal persely, novemberi karitász gyűjtés 40%-a, nagyböjti élelmiszer gyűjtés, kilencedik éve gyűjtöttünk tartós élelmiszert a TESCO-ban a Magyar Élelmiszerbank szervezésében. Nagyon sokat jelent a karácsony előtti időszakban a hívek nagyobb összegű pénzadománya, amely lehetővé teszi a fűtéstámogatást. Karitász csoportunknak 12 tagja van. Törekszünk a szolgáló szeretet szellemében karitatív munkánkat végezni.







Neokatekumenális Közösség

NEOKATEKUMENÁLIS ÚT

Az Út kialakulása

A Neokatekumenális Út az 1960-as években, Madridban, Palomeras Altas barakkjainak lakói között vette kezdetét Francisco (Kiko) Argüello és Carmen Hernadez – az Út kezdeményezői – által, akik a velük élő szegények kérésére Jézus Krisztus evangéliumát kezdték nekik hirdetni. Az idő múlásával ez a kerügma (a Jó Hír hirdetése, az üdvösség misztériuma, ami megvalósult Jézus Krisztus halálában és feltáma¬dásában, és megvalósul mindenkiben, akik ezt befogadják) az Isten Igéje – Liturgia – Közösség által for¬mált három lábon nyugvó kateketikai szintézisben öltött testet azzal a céllal, hogy az embereket a testvéri közösségre és érett hitre vezesse. Ez a tapasztalat a II. Vatikáni Zsinat által ébresztett megújulásból sarjadt ki. Az Út a püspökök és a plébánosok szolgálatában áll, mint a kereszt¬ség újra felfedezésének és a hit állandó nevelésének útja a hívek számára. Az Út a keresztségre készülő felnőttek keresztény beavatásának eszköze is. A Neokatekumenális Út, mint a megtérés egy útjának – amely a plébániákon különböző korú és más-más társadalmi helyzetben élő személyekből álló kis közössé¬gekben halad – végső célja, hogy a híveket fokozatosan Jézus Krisztussal való bensőséges kap¬csolatra vezesse, hogy őket az Egyház aktív tagjaivá és az Üdvözítő örömhírének mindenütt hi¬teles tanúivá tegye.

Az első neokatekumenális közösség 1967-ben alakult meg Rómában. Magyarországon az Út 1983, Szűz Mária éve óta van jelen. Hazánkban jelenleg 7 egyházmegyében, 16 plébánián 36 Úton járó közösség van.

Egységben a Szentatyával

A neokatekumenális közösségeknek nagyon fontos kapcsolatban és egységben lenni a pápával. A különböző találkozókon kapott útmutatások megerősítik hitükben az úton járókat, és segítik őket abban, hogy ez az Út az Egyház megújulásának, a nemzetek újraevangelizálásának eszköze is legyen.

VI. Pál pápa az 1978. május 8-án tartott audiencián ezt mondta a neokatekumenális közösségeknek: „Ti azt csináljátok a keresztség után, amit az Ősegyház csinált a keresztség előtt … előtte vagy utána – másodlagos; az a fontos, hogy a keresztény élet hitelességét és teljességét vegyétek célba, és ez a ti legnagyobb érdemetek.” Ezért is kapta az Út a nevét a Szentségi és Istentiszteleti Kongregációtól: Neokatekumenális Út.

II. János Pál pápa többször és különféle módon szólt a Neokatekumenális Úthoz, hogy aláhúz¬za az evangéliumi radikalizmus és a rendkívüli missziós lendület gyümölcseinek bőségét, ame¬lyet az Út hoz a laikus hívek, a családok, a plébániai közösségek életébe. Ő maga határozta meg az Út természetét, amikor azt írta: „… elismerem a Neokatekumenális Utat, mint a katolikus nevelés egy útját, amely megfelel a társadalomnak és napjainknak.” (Ogniqualvolta, apostoli levél, 1990. augusztus 30.) A Szentatya, első magyarországi látogatása során, 1991. augusztus 20-án, fogadta a magyar itínerek csoportját. „…mindig szükség van ezekre a Magdolnákra, ezekre az apostolokra, akik meg vannak győződve a feltámadásról, és tudnak kiabálni a többieknek. Úgy kell tenni, folytatni, ahogy ti teszitek! Lelkiségetek nagyon kötődik a feltámadás titkához. Az egész kereszténység titkának középpontja a feltámadás. Amikor a katekumenek a hitvallásban a feltámadott szóhoz érnek, olyan erővel énekelnek, hogy úgy tűnik, a falak ledőlnek, mint annak idején Jerikó falai. … Jó folytatást! A pápa is itíner.” (Részlet a Szentatya beszédéből.)

II. János Pál pápa 1997. január 24-én a Vatikánban találkozott a Neokatekumenális Út kezdeményezőivel és itínereivel. Hozzájuk intézett szavaiban hálát adott az Istennek azokért az ajándékokért, amiket az Úr adott az Úton járóknak és rajtuk keresztül az Egyháznak, az Út kialakulása óta eltelt 30 esztendő során. „A Legszentségesebb Szűz, az Egyház Anyja legyen a modelletek és a vezetőtök minden helyzetben” mondta áldásában.

XVI. Benedek pápa 2006. január 12-én Rómában találkozott a Neokatekumenális Út itínereivel, továbbá 200 missziós családdal és az első hét Missio ad Gentes közösséggel, akiket személyes áldásával küldött misszióba. Beszédében kifejezte: „Folytassátok az élet evangéliumának terjesztését! … Egy olyan világban, amely emberi biztosságot és földi biztonságot keres, mutassátok be, hogy Krisztus a szilárd kőszikla, amelyre építeni kell a saját egzisztenciánk épületét, és hogy a belé vetett bizalom soha nem hiábavaló. A Názáreti Szent Család oltalmazzon benneteket, és legyen példaképetek!” A Szentatya döntése értelmében, „figyelembe véve – számos püspök véleménye alapján – azt az értékes hozzájárulást, amit az Út továbbra is végez az új evangelizáció művében, az immár negyven éves elfogadott és bevált gyakorlata által, sok helyi Egyházban”, a Laikusok Pápai Tanácsa, 2008. Pünkösd főünnepén kelt határozatában, kimondta a Neokatekumenális Út Statútumának végleges jóváhagyását.

Abból az alkalomból, hogy az Út negyven éve van jelen a katolikus egyházban, a Szentatya 2009. január 10-én Rómában, a Szent Péter Bazilikában találkozott az Út felelőseivel, itínerekkel, misszióba induló családokkal és Missio ad Gentes közösségekkel, köztük a budapesti és a miskolci Missio ad Gentes közösség tagjaival. „Jézus szavai azt visszhangozzák nekünk, hogy ne féljünk a problémáktól, ne keressünk emberi sikereket, és ne féljünk az értetlenségtől, az üldözésektől. Inkább bátorítanak minket, hogy bizalmunkat egyedül Krisztus hatalmába helyezzük, vegyük fel keresztünket, és kövessük Megváltónk nyomát, aki a betlehemi alázatosságban és szegénységben jelent meg nekünk. A Szent Szűz, Krisztus minden tanítványának modellje és az áldás háza, segítsen benneteket örömmel és hűséggel megvalósítani azt a küldetést, amelyet most az Egyház bizalommal rátok bíz.” (Részlet a Szentatya beszédéből.)

Az Út gyümölcsei

II. János Pál pápa és XVI. Benedek pápa sokszor szólt az Út gyümölcseiről: élő közösségek a plébániákon, ahol a testvérek hallgatják az Isten Szavát, ünneplik az Eucharisztiát, mutatják a hit jeleit; családok, akik nyitottak az életre; itinerek, akik elhagynak mindent, hogy hirdessék a megfeszített Krisztust; papi és szerzetesi hivatások a fiatalok között; missziós családok, akik idegen, pogány környezetben, mindennapi életükkel evangelizálnak; Missio ad Gentes közösségek, akik elkereszténytelenedett területeken, mint helyi Egyház, jelennek meg. Az Út ezen gyümölcseiben valóra válik a missziós Egyház. „…a Szentlélek – a II. Vatikáni Zsinat által – létrehozott hatásos eszközöket, köztük a Neokatekumenális Utat is, hogy a kor embereinek kérdéseire válaszoljon. … A Neokatekumenális Út, amelyen missziós itínerek és családok éretté válnak, választ tud adni a szekularizáció kihívásaira, a szekták elterjedésére és a hivatások hiányára. Az Isten Igéjére való visszhang és az Eucharisztián való részvétel lehetővé teszi a Szent Titokba való lépcsőzetes bevezetést; az Egyház élő sejtjeit hozzák létre, megújítják a plébánia életét, érett keresztények révén, akik képesek az igazságról radikálisan megélt hittel tanúságot tenni. …az Út alkalmas arra, hogy az elkereszténytelenedett területeken hozzájáruljon az Egyház szükséges újjáépítéséhez, az embert a kinyilatkoztatott igazságnak való engedelmességhez vezetve.” (II. János Pál pápának, a Bécsben 1993 áprilisában összegyűlt püspökökhöz írt leveléből.)

Ma már úgy beszélhetünk a Neokatekumenátusról, mint 5 kontinens 110 országában elterjedt pasztorációs formáról. Ezekben az országokban, 900 egyházmegyében, 6000 plébánián, mintegy 20000 közösség él. Az egyházmegyékben világszerte 100 missziós szeminárium működik, amelyeket Szűz Máriának ajánlva Redemptoris Mater szemináriumoknak hívnak. A pogány területek újra evangelizálásában több mint ezer missziós család és Missio ad Gentes közösség vesz részt. Ezek a családok és közösségek a történetükkel tesznek tanúságot arról, hogy az Úr nem hagyja el azokat, akik Őrá bízzák magukat. Az ő életükben konkrétan megvalósul a Hegyi Beszéd tanítása: „Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról.” (Mt. 6,33-34)

Az Út különleges gyümölcse a fiatal házasok nyitottsága az élet továbbadására, a gyermekek vállalására, felismerve magukat ebben az Isten munkatársainak. A Neokatekumenális Úton járó közösségekben gyakori a sokgyermekes család, akik nagy figyelmet fordítanak a hit gyermekeknek történő továbbadásának. Az Isten Szavának a családokban történő rendszeres hallgatása segíti a gyerekeket belépni az Atyával való meghívásos kapcsolatba.

Hogyan alakul ki és halad az Út egy plébánián?

A Magyarországért felelős itínerek és az általuk irányított katekéta csoportok, időről-időre felkeresik a püspököket, járják a plébániákat, és beszélnek az Útról, annak ajándékairól. Az Út, a püspök engedélyével, felnőtteknek szóló katekézissel indul, ott, ahol a plébános ezt kéri. A bevezető katekéziseket követően a Neokatekumenális Út három pillérre épül, Ige, Liturgia és Közösség, és ezen keresztül az emberek lépésről-lépésre újra felfedezik keresztségük értelmét és gazdagságát.

A plébániákon a Neokatekumenális Út úgy jelenik meg, mint a megújulás eszköze; egy karizma, hogy – a kis közösségeken keresztül – megvalósuljon a II. Vatikáni Zsinat lendülete. Ezek-ben a közösségekben megjelenik az Egyház, mint a feltámadt Krisztus tes¬te, aki az örök életet adja az embereknek.

Magyarországon a Neokatekumenális Úton járó első közösségek 28-30 évvel ezelőtt jöttek létre. Ezekben a közösségekben tényleges tapasztalat, hogy a különböző helyzetből érkezett embereket az Isten Szava hívja és tartja össze. Azokon a plébániákon, ahol az Út már elindult, évről-évre vannak katekézisek, és gyarapodnak a közösségek. Tapasztalható, hogy a közösségekben élő testvérek életének láttán, az Egy¬háztól már teljesen elszakadt fiatalok és idősek, megkeresztelt és kereszteletlen emberek, vissza¬jönnek az Egyházba, papi és szerzetesi hivatások ébrednek, régen felbomlott házasságok újból élednek, fiatal házasok vállalják a születendő gyermekeket. A közösségekben már sok felnőtt keresztelő volt.

Már több éves gyakorlat, hogy az egyes plébániákon, a katekézisek előtt, az Úton ré¬gebben járó testvérek utcai misszióban, kettesével járva, személyesen hívják az embereket az induló katekézisre. Ezekben a missziókban az a tapasztalat, hogy az emberek bizalommal fordulnak a Katolikus Egyházhoz.

Hivatások

Élő hagyomány, hogy minden Ifjúsági Világ Találkozón, a Szentatyával való találkozást követően, a zarándoklaton részt vevő Úton járó fiatalok, hivatásébresztő katekéziseket hallgatnak. Így volt ez 2005-ben, Bonnban, 2007-ben az európai találkozón Loretoban, 2008-ban Sydneyben, 2011-ben Madridban és legutóbb 2013-ban Rio de Janeiro-ban, továbbá 2009 májusában, a Szentatya szentföldi útját kísérő zarándoklaton is. Mindegyik alkalommal a katekézis után több száz fiú és lány állt fel a papi, szerzetesi hivatásra.

Hasonló hivatáséb¬resztés történik minden ősszel, az evangelizációs év kezdetekor, a magyarországi közösségek találkozóján is. Az Úton járó fiataljaink 2011-ben részt vettek egy düsseldorfi zarándokúton is, ahol több ezer, közép- és kelet európai országokból származó, hivatását kereső fiatallal együtt imádkoztak, hallgatták Isten Szavát és a katekézist. Közülük sokan felálltak papi vagy szerzetesi hivatásra. A magyarországi közösségekből eddig hat testvért szenteltek pappá, két nővér választott szerzetesi hivatást. 2011-ben kezdte meg működését az Egri Főegyházmegyében a Redemptoris Mater Missziós Szeminárium. Jelenleg tizenhat testvér tanul a szemináriumban. Az öt magyar testvér mellett több európai, dél- és közép-amerikai, valamint ázsiai országból származó fiatalok neokatekumenális közösségekbe járnak, így készülnek az Isten egész népét szolgáló papi hivatásra. Közülük két magyar testvért 2013 októberében szenteltek diakónussá.

Misszió

II. János Pál pápa nagy erővel hirdette az új evangelizáció szükségességét. Kezdeményezésére, még az 1990-es évek közepén, a neokatekumenális közösségek népmissziót szerveztek szerte a világon. Így volt ez Magyarországon is, Budapesten, Pécsett, Székesfehérváron, Kiskunhalason. Az Úton járó közösségek több héten keresztül rendszeresen kimentek az utcákra, terekre, imádkozták a vesperást, hirdették az örömhírt és hívták az embereket az Egyházba. A népmisszióban szerzett tapasztalatok alapján már több éves gyakorlat, hogy az egyes plébániákon, a katekézisek előtt, az Úton ré¬gebben járó testvérek utcai misszióban, kettesével járva, személyesen hívják az embereket az induló katekézisre.

Az elmúlt két évtizedben az új evangelizáció fontos eszközei lettek a missziós családok. Eddig már több mint ezer, Neokatekumenális Úton járó, első sorban sokgyerekes család ment a Szentatya áldásával pogány területekre, a világ különböző nagyvárosaiba, hogy ott letelepedve, keresztény életükkel hirdessék a feltámadt Krisztust.

Budapest öt plébániáján élő közösségek nagy örömmel fogadták 2006-ban Dr. Erdő Péter bíboros úr kezdeményezését, felhívását a városmisszióra, mert ez a főváros újra evangelizálását szolgálta. 2007 szeptemberében, a városmisszió hetében, közösségeink a Moszkva téren tartott liturgiákon imádkozták a laudest vagy a vesperást, hirdetve az odagyűlt embereknek, hogy Krisztus mindenkit szeret, és őbenne mindannyian meghívottak vagyunk az örök életre. Három fővárosi plébánián, a nyitott templomok estéjén a közösségek igeliturgiákat tartottak, és ezeken a Szentírást fürkészve vizsgálták, hogy mit jelentenek az ember számára a remény és a jövő szavak. 2008 szeptemberében, a bíboros úr felhívására, ismét kint voltunk a Moszkva téren, és sok járókelővel együtt imádkozva tapasztalhattuk, hogy a legtöbb ember bizalommal fordul a katolikus Egyházhoz.

2006. óta minden nagyböjti vagy húsvéti időszakban, vasárnap délutánonként, a közösségek – a világ összes neokatekumenális közösségéhez hasonlóan – összegyűlnek plébániájukon, imádkoznak, olvassák az Apostolok Cselekedeteit, és kettesével kimennek az utcákra, a kórházakba, a szórakozóhelyekre, hirdetni a jó hírt, Krisztus feltétel nélküli szeretetét. Ebben a misszióban mindenki tapasztalja: az örömhír hirdetése segít a megtérésben, és az embereknek nagy szükségük van arra a tiszta szóra, amit az Egyháztól kaphatnak.

A 2013-ban, a húsvéti időben, a Neokatekumenális Út kezdeményezőinek felhívására öt vasárnapon keresztül volt Nagy Misszió, azoknak az országoknak a nagyvárosaiban, ahol jelen van az Út. Magyarországon, Budapesten három, Pécsett és Miskolcon egy-egy helyszínen volt ilyen misszió. Ezeken a délutánokon, egy-egy téren összegyűltek a közösségek, imádkozták a vesperást és katekéziseket mondtak, és hívták az embereket az egyházba, a plébániákra, a közösségekbe. Az újra evangelizálás ezen különleges eseményein nagyon sok ember vett részt, csatlakozott és együtt imádkozott a közösségekkel. Több konkrét esemény mutatta Isten gondoskodását, mert sok ember arról mondott tapasztalatot, hogy ezek az események, a liturgiák, Isten szavának hallgatása, a megmentésüket szolgálták.

Missio ad Gentes – a misszió, az evangelizáció újabb formája

Az utóbbi években kialakult a Neokatekumenális Úton a misszió újabb formája. Az emberek szolgálatában álló missziós közösség, a Missio ad Gentes közösség, úgy jelenik meg egy városban, mint egy kis helyi egyház. A közösség feje a missziós pap, és fontos elemei a családok: általában három, legtöbbször sokgyerekes család. A papnak, ill. a közösségnek vannak segítői, egy szeminarista vagy egyedül álló férfi és a szolgálatot vállaló két nővér, akik egyedülállóként, esetleg özvegyként vannak a közösségben. Ezeket a missziós közösségeket, a Szentatya áldásával a püspök küldi olyan területre, olyan környezetbe, ami teljesen pogány, és ahol az Egyház gyakorlatilag nincs jelen. Ez a közösség, mint egy implantátum, keresztény életet élve só és kovász a környezete számára. Mutatja a hit jeleit, mutatja az embereknek az élő Krisztust, katekéziseket tartva hívja az embereket a keresztény közösségbe, és figyeli az eseményeket, hogy az Isten akaratában élve tegye mindezt. Magyarországon jelenleg Budapesten, a IX. kerületben (Ferencváros) és Miskolcon van Missio ad Gentes közösség.

Kiskunhalas

Kiskunhalason, 1992 őszén indult az első katekézis a Felsővárosi Plébánián Csernák Pál plébános atya kérésére, és így 1992 Adventjében megszületett az első neokatekumenális közösség Kiskunhalason. Majd az 1993 tavaszán tartott katekézis eredményeképpen nagyböjtben újabb tagok csatlakoztak a közösséghez. A katekéták útmutatása alapján elkezdett élni a közösség. Hetente egy alkalommal ünnepeltük az igeliturgián az Isten Szavát, amire kis csoportokban készültünk fel, és szombat esténként a plébánián az Eukarisztiát. 25-30 fő járt a közösségbe. 1997-ben Népmisszió volt, heteken keresztül vasárnaponként a Főtéren reggeli dicséretet tartottunk a budapesti testvérekkel, majd kettesével hívtuk a jogilag a plébániához tartozókat a Népmissziót követő katekézisre. Ennek eredményeképp megszületett a második közösség. Mindenféle tisztázott vagy nem tisztázott problémák miatt 2000-ben, amikor több tag elmaradása miatt már újból csak egy közösség volt, ez a közösség kettévált. A Felsővárosi Plébánián megszűnt a közösség, az ottmaradt 8 testvér az óta is hű tagja az Egyháznak. A 10 fős „magot” Vangel Imre plébános atya befogadta a plébániájára, az Alsóvárosi Plébániára. Engedélyezte, hogy hetente ünnepeljük az Igét az igeliturgián, és havonta egy alkalommal tartott Eukarisztiát. A többi szombaton Jakabszállásra mentünk ünnepelni az Eukarisztiát az ottani testvérekkel. 2002 őszén Imre atya kérte, hogy legyen katekézis a plébánián, így 2002 Adventjében 8 fővel gyarapodott a közösség létszáma. Hála Istennek, azóta több katekézis is volt, és folyamatosan van is, és a halasi közösség tagjaiból néhányan már katekéták. A Statutumnak megfelelően éljük a közösségi életünket katekétáink vezetésével. Megalakult a 2. és a 3. közösség is, de úgy tűnik, Isten nem ígér nekünk könnyű sikereket, úgyhogy a 2-3 közösségből végül egy közösség lett. Ma az első közösségnek 16 tagja van, akik 21-11 éve járnak az úton. A 2. közösségnek 10 tagja van, akik 9-3 éve járnak az úton. Amiért nagyon hálásak vagyunk, hogy ünnepelhetjük az Eukarisztiát és a Húsvétot!







Karizmatikus Megújulás Közösség

Néhány fős kisközösség vagyunk. A korábbi katolikus karizmatikus közösség maradékából bővültünk ki a jelenlegi létszámra. Továbbra is nyitottunk vagyunk az élő Isten Szentlelkének ajándékaira és mindig megújuló kegyelmére szándékaink szerint - ahogy eddig is - túlzó szélsőségek nélkül.

Szorosan kapcsolódunk a helyi egyházközség közös liturgikus alkalmaihoz (szentmisék), ünnepeihez, gyakorlatához (szentségek).

Heti rendszerességgel igyekszünk találkozni közös zenés szentségimádáson a templomban vagy a plébánia közösségi házának kápolnájában szombat esténként, ami egy nyitott alkalom, tehát bárki bármikor csatlakozhat.

Másik programunk, és egyben szolgálatunk - neve: "Újuljatok meg!" - egy havonta megrendezésre kerülő csütörtök esti zenés dicsőítő alkalom. Meghívott előadó-tanítónk Csiszér László, a határainkon innen és túl is ismert katolikus keresztény dicsőítés-vezető és evangelizátor, aki nagy alázattal és buzgó szeretettel hirdeti Isten Örömhírét és Országát. Nagy öröm számunkra, hogy Krisztusban testvérekként együtt szolgálhatunk vele, és zenész barátaival.

Ezt az Isten jelenlétében töltött közös időt nemcsak magunkért, családjainkért, hanem lakóhelyünkért, egész városunkért szoktuk felajánlani.

E közös dicsőítésekre minden érdeklődőt szeretettel várunk.







Felnőtt csoport







Ifjúsági csoport







Házas csoport

A Házas csoport 2015-ben alakult Finta József plébános atya vezetésével. A csoport tagjai fiatal házasok, akik hetente egyszer összejönnek, hogy hitről, vallásról, vagy éppen aktualitásokról beszélgessenek az Egyház tanításának tükrében.

A két közös pont, ami összeköti a párokat, a házasság és családalapítás kezdeti lépései, illetve egy katolikus közösséghez tartozni vágyás. A csoport nyitott új párok megismerésére, hiszen mindig jóleső érzés hasonló cipőben járó, hasonló értékrendű emberekkel leülni és beszélgetni egy kicsit.







Bérmálkozási csoport







Elsőáldozási csoport



Az elsőáldozói felkészítés az két éves. Az első évben egy kicsit ismerkedő és alapozó év. A második év a konkrét első gyónásra és első elsődozásra felkészítő időszak.

Most a plébánián jelenleg két csoport működik. A haladó elsőáldozói csoport minden szombaton reggel 8.00-8.45-ig van itt a plébánián. A kezdő csoport októberben indult és ők is szintén szombatonként vannak itt 9.00-9.45 percig.

Emelett minden hónapba van egy szombat amikor a gyerekek itt a plébánián találkoznak együtt egy délutáni időpontban ahol szintén kézsülnek a szentség vételére. Ez 2017májusára akik akkor lesznek elsőáldozók azokra vonatkozik.

A szülőkkel szintén egy hónapba azon a szombaton találkozom akiknek a gyermekei készülnek a szentség vételére. Így a szülőknek van egy kis készület ami számukra is élményt jelent.

Elsőáldozás előtt a gyerekek elvégzik az első szent gyónásukat, melyre a szülőknek is lehetőségük van.

Az nagy ünnep az elsőáldozás után a gyerekeket megszoktuk vendégelni itt a plébánián süteménnyel és teával, hogy tényleg ez az ünnep mindenkinek öröm legyen, gyereknek és szülőnek egyaránt.







Énekkar







Ministráns csoport