Évközi 22. vasárnap – B év



       Sanyi éppen a házi feladatát körmölte a szobájában az íróasztalkája fölé görnyedve. „Mennyire vagyok áldozatkész?” – ezt a címet viselte a fogalmazás, amit egy oldalban kellett kifejtenie. Szebbnél szebb, jobbnál jobb dolgok jutottak az eszébe: „Ha valaki bent rekedne egy égő házban, én berohannék érte és életem kockáztatásával is kimenteném. Ha egy osztálytársam beleesne a hídról a folyóba és fuldokolni kezdene, én rögtön utána ugranék és kihúznám a vízből. Ha esetleg orvos lennék, és járvány törne ki egy távoli országban, én a saját költségemen oda utaznék, és ingyen gyógyítanám az embereket.” Ilyen csodálatos dolgokat írt Sanyi. Még ennél szívhez szólóbb dolgok is jutottak az eszébe, és éppen papírra akarta vetni őket, amikor édesanyja hirtelen benyitott a szobájába. „Sanyikám, szépen megkérlek, vidd le a szemetet az udvarra a nagy kukába, én nem hagyhatom itt a főzést!”’ – mondta a fiúnak. Sanyi kipillantott az ablakon, majd elhúzta a száját és kényes hangon felelte: „Csak nem gondolod, hogy ilyen időben leviszem a szemetet!? Hát nem látod, hogy épp esik az eső?”

    Szent Jakab apostol levelében több alkalommal hangsúlyozottan kerül elő a tettek fontossága, amelyek nélkül „a hit halott”, és amelyek nélkül a szeretet csak az üres szavak vagy a sekélyes érzelmek szintjén marad. Az imént elhangzott szentleckében is szenvedélyesen figyelmeztet: „A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg!” Igen, nemcsak a másikat, akinek ígértünk valamit és nem teljesítjük, hanem önmagunkat is, mert többet tartunk magunkról, mint akik valójában vagyunk.

    Az olvasmányban Mózes magasztalja azokat a törvényeket és parancsokat, amelyeket az Úr, Izrael Istene adott az Ő népének. Rácsodálkozik az ezekben a törvényekben megfogalmazódó szeretetre és bölcsességre, és felhívja Izrael fiainak figyelmét arra, hogy egyetlen más népnek sincsenek ilyen tiszta, mindenre kiterjedő és egyértelmű erkölcsi iránymutatásai. Jó lehetőség, nagyszerű ajándék ez, amellyel ha élni tudnak, akkor valóban megalapozzák mind saját nemzedékük, mind a leszármazottaik békés, kiegyensúlyozott életét az Ígéret Földjén. Arra is felhívja azonban a figyelmet Mózes, hogy amennyiben ezek a parancsok és törvények „írott malaszt” maradnak csupán, mert az emberek nem tartják be őket, akkor semmit sem használnak. Akkor a nép el fog pusztulni és mindenét elveszíti, mert éppen a boldogságra vezető utat veszi semmibe.

    Most, amikor elkezdődik egy új tanév, nagyon is érdemes belegondolni abba, hogy minden tanítás valamiképpen életformáló lehet, ha hagyjuk! Sokszor halljuk, talán mondjuk is, hogy azt érdemes megtanulni, amit „használok az életben”. Honnan lehetne azonban előre tudni azt, hogy mi lesz majd hasznos a mindennapokban, mit kell vagy lehet majd gyakorlattá váltani a jövőben abból, amit most megtanulunk? Sokszor inkább épp az a baj, hogy amit megtanultunk, azt nem használjuk, nem váltjuk tettekre. Utólag sokkal több minden bizonyulhatna hasznosnak és értelmesnek a tanulmányi éveinkből, ha élnénk vele, ha tettekre váltanánk. Az egyes tantárgyaknál sokkal inkább igaz ez a hittanra és arra az erkölcsi nevelésre, amit a katolikus iskolákban különösen is biztosítani szeretnénk. Ha a hittanórákon és egyéb foglalkozásokon hallottakat nem csak elengeditek a fületek mellett, hanem cselekedetekben is megvalósítjátok, akkor meg fogjátok tapasztalni, hogy sok örömet találtok egymás társaságában, az iskolai közösségben és úgy általában az életetekben.