Évközi 29. vasárnap – B év



       Egy intézet társalgójában jónéhány ifjú pár izgalommal várakozott. Gyermekeket akartak örökbe fogadni, nekik ugyanis nem lehetett saját gyermekük. „Én újszülöttet szeretnék, kislányt, és mindenképpen szőkének kell lennie!” – hajtogatta egy fiatal asszony. „Mi egy egyéves kisfiút akarunk, fehér bőrűt!” – mondta egy férfi, felesége kezét szorongatva. „Én hathónapos kislányt, barna szemmel!” – kiáltott fel egy másik hölgy. Én ilyet, én olyat, nekem ezt, nekem azt – az intézet alkalmazottai alig győzték feljegyezni a sok óhajt, kívánságot. Csak egy házaspár maradt végig feltűnően csendes. Miután mindenki leadta a kívánságlistáját és elhallgatott, tőlük is megkérdezték: „Önök milyen gyermeket szeretnének? Kisfiút, kislányt, újszülöttet, vagy esetleg lehet már nagyobbacska is?” A férfi és a nő egy pillanatra egymásra mosolygott, majd szinte egyszerre mondták: „Mi azt a gyermeket szeretnénk, akit senki más nem akar örökbe fogadni.”

     Bizony, a fogyasztói társadalom embere szinte gondolkodás nélkül kiterjeszti a kalmár szellemiséget az emberi kapcsolatokra, sőt a vallásosságra is. Ha tetszik, megveszem. Amíg nekem jó, használom. Ha előnyös számomra, ha hasznomra válik, akkor megteszek valamit. Ha azonban nem tetszik …. ha nem hasznos …. ha már meguntam, ha már terhemre van …. akkor eldobom vagy kicserélem. Talán furcsa erről beszélni, mert nem szoktuk tudatosítani, azonban igaz, hogy nagy veszélyt jelent az ember őszinte vallásosságára a fogyasztói típusú vallásosság. Persze nem újkeletű kísértés ez: régen is létezett, akkor babonaságnak hívták. A babonás ember a saját akaratát, kívánságait akarja rákényszeríteni az általa istenségnek tartott természetfeletti erőkre. Azért végez bizonyos praktikákat, azért hajlandó meghozni bizonyos – sokszor nem is jelentéktelen – áldozatokat, mert ezzel befolyásolni akarja az istenséget. Rá akarja venni, hogy az ő akaratát teljesítse, azt adja meg, amit ő kér, akkor és úgy, amikor és ahogyan ő kéri.

     A modern kor embere sokszor büszke arra, hogy túlhaladta már a babonás ostobaságokat. Valóban így lenne? Sajnos egyáltalán nem! A babonaság nem is akármilyen méretű reneszánszát éli! Míg a történelmi egyházak által közvetített hitet sokan elutasítják, elsősorban azért, mert nem akarják vállalni a közösségi élet szabályainak és az erkölcsi törvényeknek a betartását, addig a különféle ezoterikus balgaságoknak és álvallásos, áltudományos meséknek tömegek dőlnek be. Lényeg, hogy valami olyasmit kínáljanak, ami hasznosnak, értékesnek tűnik számukra: egészséget, szépséget, nem múló fiatalságot, gazdagságot, karriert, hatalmat stb. Még áldozatokra is képesek ezért: kristályokat, energiát hordozó tárgyakat vesznek meg nem kis pénzért, vagyonokat hagynak ott jósoknál, sarlatánoknál, mindenféle diétákat kényszerítenek magukra stb. stb. Bizony, nem lehet a mai ember olyan nagyon büszke arra, hogy túlhaladta a babonák korát.

     A mai evangéliumban szintén a fogyasztói kereszténységre emlékeztet Jakab és János magatartása. Ők persze legalább kérnek, nem befolyásolni akarják mindenáron Jézust. Ugyanakkor tény, hogy mégiscsak az ő akaratuk érvényesülését szeretnék. Isten Országában a Mester jobb és bal oldalán szeretnének tündökölni. Ezért persze áldozatokat hozni is hajlandók lennének: kiisszák a kelyhet, amely Jézusnak is osztályrésze lesz. Készek ők fáradni, szenvedni – de az üzlet az üzlet! Ha már ők nyújtanak valamit, akkor az általuk elvárt eredmény szülessen. Jézus válasza egyértelmű: az Isten és ember kapcsolatában Isten akarata érvényesül.

     Ebben különbözik az igazi vallásosság a babonaságtól. Míg a babonás ember saját akaratát kívánja véghezvitetni Istennel, addig a valóban hívő ember Isten akaratát kívánja keresni és megtenni. Ez azonban egyáltalán nem hátrány az ember számára, sőt! Isten ismeri igazán életünk egészét, a jövőnket. Ő tudja, hogyan lehetünk valóban boldogok. Nem válik javunkra, ha magunk akarjuk kijelölni a helyünket akár ebben a világban, akár Isten Országában. Azt a helyet kell elnyernünk, amit Ő szán nekünk, amit Ő maga készít végtelen szeretettel.