Szent Család vasárnapja



     Minden családban vannak íratlan szabályok … sokszor még csak nem is mondják ki őket, csak úgy kialakulnak. Természetesen nálunk is volt ilyen. A mi legfőbb íratlan szabályunk ez volt: „Apa soha nem mosogat!” Apa kaszált a réten, ő tartotta rendben az udvart, megszerelt minden elromlott háztartási gépet. Még az iskolába is apa jött értünk. Mindent megcsinált, rengeteget dolgozott …. de soha nem mosogatott. Ez egy örök érvényű szabály volt. A szüleink nagyon szerettek minket, és felnőtt korunkban is mindig segítettek, támogattak. Amióta házat vettem, apám sokszor ott volt, hogy megcsinálja, amit én nem tudtam. Ő rakta fel az új ajtót, állította be a bútorokat, felszerelte a függönykarnisokat stb. stb. Nagyon sokat jelentett nekem, hogy mindig számíthattam rá. Aztán egyszer nagyon kemény, hajtós időszak jött el a munkahelyemen. Reggeltől estig bent kellett lennem, mindig holtfáradtan estem haza, és még otthonra is jutott befejezni való. Egyre fáradtabb lettem. A lakás úszott a rendetlenségtől, és már egy hete gyűlt a mosogatóban a sok mosatlan edény. Nekem csak arra volt erőm, hogy néha rápillantsak, fáradtan fölsóhajtsak, és fogadkozzak: „Majd holnap, majd holnap!” Azonban a csetreshalom csak nőtt. Egyik este aztán arra értem haza, hogy a mosogató üres, a sok tányér, tál és evőeszköz pedig csillogó tisztára mosva és törölve fenn sorakozik a helyén. Örvendezve hívtam fel édesanyámat, és megköszöntem neki: „Hálás vagyok, hogy elmosogattál! Annyira nem volt időm a napokban!” Ő azonban halk kuncogással ezt felelte: „Nem én voltam, hanem apád!” Régen sírtam annyit az örömtől, mint aznap este.

     A Szent Család ünnepe olyan valóságról szól, olyan értékekről, érzésekről amelyek mindenki számára fontosak és aktuálisak. Sok olyan ünnep van, ami csak bizonyos embereknek vagy egyes csoportoknak szól, az emberek többsége számára azonban közömbös. Ilyen lehet egy-egy városi vagy nemzeti ünnep. A család azonban olyan szerepet tölt be (vagy legalábbis kellene, hogy betöltsön) minden ember életében, ami semmivel sem helyettesíthető. Ezért a Szent Család ünnepének mindenki számára van mondanivalója.

    Nincs még egy olyan közösség, ahol akkora állandóságra, stabilitásra, ugyanakkor egyben akkora rugalmasságra lenne szükség, mint a családban! A családban a természet rendje szerint kialakult szerepek vannak: férj, feleség, apa, anya, nagyszülők, gyermekek, unokák. Ha valaki nem felel meg ezeknek a szerepeknek, túl tágan értelmezi ezeknek a határait, akkor azzal nagyon súlyos tragédiákat idéz elő mind a saját életében, mind azok életében, akik felé családi felelősséggel tartozna! Sajnos nem kevés példát látunk erre napjainkban! Lányok és fiúk, akik a párkapcsolatban egyáltalán nem készülnek föl az apa és anya, férj és feleség szerepekre: gyakorlatilag nem is várják ezt el egymástól! „Nyitott kapcsolatban” élő házaspárok, gyermekeiket egyedül nevelő, sőt egyedül nevelni akaró anyák, vagy éppen gyermeket egyáltalán nem akaró, karrierista nők és férfiak. A nagyszülők száműzése, gyermekeik haverjaként vagy barátnőjeként viselkedő szülők stb. stb. Sajnos napestig lehetne sorolni a tragikus szereptévesztéseket, a nélkülözhetetlen emberi alapok felrúgását, amelyeknek a következményeit egyre durvábban nyögjük. Bizony, az emberi természetből fakadó állandóság, stabilitás semmibe vétele mindennél jobban pusztítja magát az életet, lassan élhetetlenné teszi a mindennapokat.

    Ugyanakkor azonban a család igényli a legnagyobb rugalmasságot, alkalmazkodó képességet is tőlünk. Az apa, anya, férj, feleség, gyermek, unoka küldetése nem elsősorban csak bizonyos tennivalók gyakorlásában és más tennivalók elkerülésében áll, hanem mindenekelőtt a szeretetben: a szeretetben, ami bizony sokszor megköveteli, hogy olyasmit is tegyünk egymásért, amit „nem szoktunk”, amit addig nem gyakoroltunk. Az emberi élet mindig változik, ezért az emberi kapcsolatokban is ott kell lennie a rugalmasságnak. Azonban nem önző érdekek mentén, a saját jólétemet és kényelmemet, aktuális vágyaim teljesülését tartva szem előtt, hanem éppen a szeretetet, a családtagjaimért vállalt felelősséget! Vagyis igenis, mosogathat az édesapa is, végezhet kenyérkereső munkát az édesanya, sőt a még tanuló gyermek is, megszerelheti a mosógépet akár a nagymama is! Azonban nem úgy, hogy megtagadja és semmibe veszi a családban nélkülözhetetlen szerepét, hanem úgy, hogy éppen azt gyakorolja, azt mélyíti el az aktuális szükséghelyzetnek megfelelően!

    Milyen nagyszerű példát látunk erre az állandóságra és ugyanakkor rugalmasságra a Szent Család tagjainál! Mária és József igazi házastársak és szülők, a legjobb értelemben. Kapcsolatuk Isten segítségével kibírja azt a megrázkódtatást, hogy Jézus nem vér szerinti gyermeke Józsefnek. Kitartanak egymás mellett akkor is, amikor el kell hagyniuk otthonukat, száműzetésbe kell menniük éppen a gyermek miatt! Egymás mellett állnak minden nyomorúságban és megpróbáltatásban. Mindig készek alkalmazkodni olyan helyzetekhez, amit álmukban sem gondoltak volna, de az egymás iránti hűség és az Istengyermek gondos nevelése megkívánja tőlük. Jézus is felvállalja a gyermeklét minden összetevőjét: a szüleinek való engedelmességet, a testben-lélekben való növekedést, nevelődést. Helytáll a hétköznapi munkában, József halála után az ácsműhelyt is átvesz – mindezt Isten létére! Állandóság és alkalmazkodó készség, mindez szüntelenül a szeretettől és felelősségtudattól vezérelve! Ez lehet a boldog és kiegyensúlyozott családi élet egyik legalapvetőbb titka!