Évközi II. vasárnap – C év



        Egy édesanya, aki szerette volna ösztönözni kisfiát a zongora-tanulásban, elvitte őt egy híres zongoraművész koncertjére. Elfoglalták helyeiket, de volt még pár perc az előadás kezdetéig. Az anyuka pár sorral előrébb megpillantotta egy kedves ismerősét, és odament hozzá egy kicsit beszélgetni. Közben a kisfiú elunta magát, fölkelt a székből és barangolni kezdett az előadóteremben. Egyszer csak egy ajtó előtt találta magát, amire ez volt kiírva: „Belépni tilos!” A kisfiú azonban még nemigen tudott olvasni, ezért hát bátran benyitott. Közben a koncertteremben kezdtek kialudni a fények. Az anyuka visszament a helyére, és ijedten látta, hogy a kisfia eltűnt. Azonban még szétnézni sem maradt ideje, mikor a függöny felemelkedett, és a színpadon feltűnt a zongora. Az édesanya riadtan látta, hogy a fiú ott ül a zongoránál, és a közönség nagy derültségére egy ujjal pötyögi a „Boci-boci tarkát”. Abban a pillanatban belépett a művész is. Egy pillanatnyi meghökkenés után széles mosollyal odaült a kisfiú mellé, bal kézzel átkarolta a vállát, jobb kézzel pedig csodálatos improvizációkat játszott az egyszerű gyerekdal dallamára. Nagyszerű kis zongoradarab kerekedett a kisfiú és a művész közös művéből. Percekig játszottak együtt, majd felálltak, és maghajoltak. A közönség szűnni nem akaró vastapssal jutalmazta a produkciót.

      Valami hasonló történik a mai evangéliumban is, a víz borrá változtatásának eseményében. Mária, az ember, valamit elkezd. Jézus, az Istenember pedig észreveszi, értékeli és kiteljesíti azt a jót, amit Mária elkezdett. Bámulatos egyébként, hogy Máriában mennyire összhangban van a gyakorlatias segítőkészség és a bizakodó hit. Sokszor azt látjuk, hogy az emberekben ez a két tulajdonság nemigen jár együtt. Vannak, akik gyakorlatiasak, gyorsan és ügyesen kézbe veszik a dolgokat, megoldják a problémákat, de nem is bíznak senki másban és semmi másban, csak a saját képességeikben, ügyességükben. Nem támaszkodnak másokra, főleg pedig Isten segítségét nem kérik. Épp ezért bele sem fognak olyasmibe, amit lehetetlennek tartanak, amire a saját erejük nem elegendő. Mások pedig annyira bíznak Isten és más emberek segítségében, támogatásában, hogy ők maguk szinte nem is tesznek egyebet, csak imádkoznak és kérlelnek. Nem teszik hozzá az ügyhöz azt, amit pedig nekik kellene hozzátenniük. Máriának van szeme észrevenni, hogy a lakodalomban, ahová Jézussal együtt hivatalos volt, elfogyott a bor. Rögtön magára veszi a felelősséget, és segíteni akar, holott még nem tudja, hogyan. Ha nem olvasnánk ezt a jelenetet az evangéliumban, a legtöbben szinte biztos, hogy nem is feltételeznénk Szűz Máriáról, hogy a bor elfogyásának tényét észreveszi és még segíteni is akar ezen a problémán! Ugyanakkor a gyakorlatiasság mellett Máriában megvan a bizalom is Jézus iránt, a teljes ráhagyatkozás, amit a szolgáknak is javasol: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond.” Pedig nem tudja, hogy Jézus mit fog tenni, mit fog mondani. Mária bizalmas hite még csodálatra méltóbb annak tekintetében, hogy az evangélium szerint a víz borrá változtatása Jézus első csodája! Nem tudjuk, hogy otthon, a Názáreti kis családban Jézus művelt-e korábban bármilyen csodát, amivel arra hangolhatta volna Máriát, hogy most is csodában bízzon! Tény azonban, hogy az evangélium nem tud ilyenről. Valószínűbb, hogy Mária inkább Jézus jó szívét, áldozatkészségét, segítő szándékát tapasztalhatta meg korábban százszor és százszor, ezért mer ilyen feltétlen bizalommal ráhagyatkozni Fiára. Tudja, hogy valamit biztosan tenni fog, a kérése nem száll el meghallgatatlanul a füle mellett.

     Milyen sok olyan helyzet akad akár a saját életünkben, akár mások mindennapjaiban, amikor segítségre van szükség: valami többre, mint amire az ember képes. Ilyenkor merünk-e hinni abban, hogy Jézus mellénk áll, megfogja a kezünket és cselekszik velünk, általunk? Merjük-e biztatni embertársainkat, hogy forduljanak bátran Jézushoz segítségért? Vagy pedig belekeseredünk a „lehetetlenség” gondolatába? Próbálunk megalkudni azzal, hogy „semmit sem tehetünk”? Ne így tegyünk! Legyen meg bennünk Mária jószívű figyelmessége, amivel észreveszi a bajt és segíteni próbál, ugyanakkor Jézusba vetett bizalma is, amivel hiszi, hogy Isten Fia nem hagyja egyedül, és kipótolja azt, ami az emberi erőfeszítésben hiányos.