Nagyböjt I. vasárnapja – A év



A tanító néni egy nagy fehér lapot terített ki a tanári asztalra, azután maga köré gyűjtötte a gyerekeket. Belemártotta töltőtollát a tintába, s odafröccsentett vele a lapra. Azután megkérdezte: „Mit gondoltok gyerekek, mi ez?” A gyerekek sorra válaszolták: „Ez egy ronda fekete paca. Egy tintafolt.” stb. stb. Némelyik gyerek megpróbált valami alakot, formát belelátni a tintafoltba: felhőt, pókot, polipot, sok minden mást. Abban azonban mindnyájan megegyeztek, hogy ez nem más, mint egy paca. A tanító néni viszont mosolyogva ezt mondta: „Nem valami jó a megfigyelő készségetek! Ez nem csak egy paca. Ez egy szép nagy fehér lap, amin mellesleg van egy fekete paca.”

         A sátáni kísértésnek csak az egyik oldala az, hogy az elérendő valóságot, a felkínált valamit, amit a bűn révén meg lehetne szerezni, jónak, szépnek, csillogónak, kívánatosnak tünteti fel. A másik oldala azonban az, hogy a jelen helyzetet, az éppen aktuális viszonyainkat meg szörnyűbbnek, nehezebbnek, kilátástalanabbnak, szegényesebbnek mutatja, mint amilyen valójában. Az ördögi kísértés valahogy mindig így hangzik: „Nézd, milyen szegény és nyomorult vagy! Nézd, milyen magányos és boldogtalan vagy! Nézd, milyen beteg és kiszolgáltatott vagy! Nézd, mennyire becsaptak, kihasználtak! Látod, milyen bajok vesznek körül? Látod, hogy mennyire ideje lenne valami jobbnak az életedben? Hát ezért, igen ezért vedd el a másét, ezért hagyd el a társaidat, ezért légy hűtlen te is, ezért vetesd el a magzatodat, add be otthonba a beteg szüleidet! Ezért hagyd ott a munkahelyed, a családodat, ezért hazudj, légy becstelen te is stb. stb! Valami rossz vesz körül, amivel elégedetlen vagy! Nézd, én jobbat, többet, megoldást kínálok neked!” Igen ám, csakhogy a sátán által elénk hozott kínálmányokról gyorsan kiderül, hogy nem valós értékeket takarnak. Ha utánuk kapunk, csak még szegényebbek, még elesettebbek, még inkább elégedetlenek leszünk. Ezt tapasztalta meg Ádám és Éva is már a legelső bűnbeeséskor. A gyümölcs kívánatos volt, csábította őket a tudás megszerzése – de csak azt tudták meg, hogy mezítelenek. Vagyis megtapasztalták a kiszolgáltatottságot, a félelmet, az egymás iránti bizalmatlanságot, az elhagyatottságot, amit addig nem ismertek. A mezítelenség, mint jelkép ezt jelenti. Miután a bűn elkövetésével szakítottak Istennel, átélték, hogy mire és mennyire is képes az ember egyedül, önmagában! Mennyit ér, miután kiszakította gyökereit az isteni táptalajból. Látszólag jónak, élvezetesnek indult – de aztán rosszra fordult, keserű gyümölcsöket termett: mindig ez a kísértésnek való engedés és a bűn forgatókönyve.

      Az evangéliumban ennek éppen a fordítottját látjuk. Ami első látásra nehéznek, szegényesnek, fájdalmasnak tűnik, arról derül ki, hogy jó és helyénvaló. Ha nehezen is, de megharcolunk a megpróbáltatásokkal, megelégszünk a látszólag kevesebbel, akkor abból nagy gazdagság, komoly érték forrásozik. Jézus megkísértése során is a sátán először arra akarja rávenni az Urat, hogy lássa a jelenlegi helyzetét szörnyűségesnek, méltánytalannak. „Nézd, mennyire éhes vagy! Rettenetes ilyen szenvedések közepette élni! Csak egy szavadba kerül, és íme, tele lesz a hasad kenyérrel. Ráadásul még azt is megmutathatod a csodával, hogy te vagy az Isten Fia!” Jézus azonban nem hisz a csábításnak. Neki fontosabb a lelki táplálék, az Isten igéjének élvezete. Aztán az ördög tovább próbálkozik: „Mégis micsoda képtelenség, hogy az üres puszta vesz körül téged, az Isten Fiát! Talán nem az a célod, hogy az emberek figyelmét felhívd önmagadra és a csodás üzenetedre? Akkor ne itt bolyongj az ürességben, hanem menj be a város közepére, állj a templom párkányára! Vesd le magad onnan, lebegj magasan a fejük fölött, és akkor biztosan tömegek fognak figyelni rád, hallgatni téged!” Jézus számára azonban fontosabb az Atya iránti engedelmesség, a szenvedő szolga szerepe, semmint az önjelölt lájk-vadászé. Végül a sátán a hatalom és gazdagság utáni vágyat akarja felkelteni: „Miért kell neked ilyen szegénynek, nincstelennek lenned, mikor tiéd lehetne a Föld minden kincse? Miért kell kiszolgáltatnod magad olyanok kénye-kedvének, akik hozzád képest senkik? Mutasd meg, hogy hatalmasabb vagy náluk, igenis te uralkodsz rajtuk!” Jézus azonban nem elégedetlen a szegénységével, kicsinységével sem, hiszen szabadon vállalta azt magára, az isteni megváltó terv részeként. A kísértések elmúltával pedig lám, angyalok jönnek, és szolgálnak Jézusnak. Maga a Mennyei Atya halmozza el Őt minden jóval az égből, amire csak szüksége van. Ehhez azonban az kellett, hogy elégedjen meg a látszólag rosszabbal, kisebbel, kevesebbel, és ne akarjon magának a bűn elkövetése útján valami többet és jobbat.

Nekünk is érdemes Jézus példáját követnünk a kísértésekkel kapcsolatban! Higgyük el, hogy a keserves helyzetünk fölötti bánkódás, az állandó elégedetlenség és panaszkodás bizony könnyen lehet a bűn előszobája! Ha valaki semmi jót nem képes meglátni a jelen helyzetében, semmi biztatót és reménykeltőt, hanem mindent csak sötét szemüvegen át képes szemlélni, az már bizony jórészt az ördög markában van! Tragédia, ha csak a fekete pacát látjuk, körülötte a nagy fehér lapot pedig nem. Ne dőljünk be annak a hazug mesének, hogy a bűn útján jobbra, többre, szebb dolgokra teszünk szert, hanem tanuljunk az első emberpár bukásából! Ha változtatni akarunk sokszor bizony nehéz helyzetünkön, küzdelmekkel teli életünkön, ezt mindig Istennel összhangban tegyük, ne az Ő akarata, törvényei ellenére!