Tanúságtétel az élet ünneplésével ÖkumenikusImahét



„A kötőjel” – „Az élet: mindened, amid van.” – 2. o.

      Vajon valóban csak ennyi az élet? Ha nincs örök élet, nincs „folytatás” a halál után, akkor a következő nemzedéknek már csak ennyi az elhunyt élete. Nem nagy vígasztalás az sem, hogy az ember „műveiben él tovább”. Kókai Pista bácsi és a pálinka esete.

- Oly sokszor hallott, leírt, emlegetett szlogenek: „Élem az életem! Most vagyok fiatal, most kell élvezni az életet! Carpe diem! Stb.” Nem önmagában rossz, mindenestől elvetendő szemlélet ez, de mégis hibás, rossz következtetésekre és döntésekre ingerlő. Miféle szemlélet van e mögött? Az, hogy úgyis minden elmúlik, ami szép, jó, élvezetes, örömet adó! Ha nem sietünk kiélvezni minden egyes pillanat minden egyes lehetőségét, akkor elveszítjük. Ebből ered az anyagi javak, fogyasztási cikkek halmozása, evilági élvezetek, gyönyörök mérhetetlen habzsolása, amire ilyen szinten és ilyen mértékben szinte még nem volt példa az emberiség történelmében. Fogyasszuk, élvezzük, hiszen úgyis elveszítjük, úgyis elmúlik! Hát nem egy szívderítő kilátásokkal teljes jövőkép! „Minden jó, ha a vége jó!” Na és fordítva? „Ha a vége rossz? … Akkor minden rossz!” Ezért nem tud a mai ember mit kezdeni az élet „élvezhetetlen” részével (betegség, fogyatékosság, öregség, haldoklás.)

      A jelen pillanat ugyan fontos, de az örök jövő, az örök élet távlatába állítva. „Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld, mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.” A jelen nem csak a jelennek és nem csak a jelenről szól. Döntéseinknek, tetteinknek rövidebb és hosszabb távon is vannak, lesznek következményei. Van folytatás. Így is úgy is lesz folytatás – méghozzá örök folytatás – akár hisz ebben az ember, akár nem. Egész életünknek, s benne mindennapos kisebb vagy éppen nagyobb, jelentősebb tetteinknek, döntéseinknek is célja, beteljesedése van. A tragédia az, hogy ezt a célt, a beteljesedés lehetőségét veszítjük egyre inkább szem elől. És bizony teljesen el is véthetjük ezt a célt, az örök beteljesedést. Leragadhatunk a kevesebbnél, a mulandónál, amit – éppen múlandóságánál fogva – szintén elveszítünk. Ez a kárhozat. Néhány napja szalagavató. Egyik táncot így konferálták be: az életörömről, a vidámságról és a szerelemről szól, azt fejezi ki, melyekre oly nagy szükség van világunkban. Igen, ezek fontos értékek! Azonban ezeknek is van beteljesedésük. Az életörömnek, a vidámságnak a tökéletes, végtelen öröm, az örök boldogság a beteljesedése. A szerelemnek a házasság és a családban történő teljes önátadás a célja, olyan szeretetközösség kiépülése, amely túlnyúlik a fiatalság és szépség korszakán, sőt a halálon is. Mennyi csalódottság, csömör, keserűség származik az igazi öröm nélküli vihogásokból, humorizálásokból, a csupán testiségre, kalandokra épülő, céljukat el nem érő ún. szerelmekből. Az ember nem úgy van megteremtve, hogy beérje ennyivel!

   Mi is akkor az élet igazán? Kötőjel két dátum között a sírkövön?

  • Isten a saját örök életébe hív meg minket, saját lelkéből ad nekünk. (Nefes – Rúah)
  • János Pál pápa: Antropológiai tévedés a mai társadalom életében. Az ember megpróbálja úgy aposztrofálni önmagát, mint merőben biológiai lényt, a halhatatlan lélek, a feltámadás és az örök élet távlata nélkül. Ez menthetetlenül reménytelenségbe süllyeszt.
  • Igenis örök életünk van, örökké boldogok lehetünk. Ezt a célt, ezt a beteljesedést szolgálhatják tetteink, döntéseink már itt a Földön. Hogyan? Miként éljünk helyesen?

„Aki mindenáron meg akarja menteni életét, elveszíti azt. Aki elveszíti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt az örök életre.” Nem két külön, egymással szemben álló, egymáshoz semmi köze életről van itt szó, hanem egyetlen, szervesen összefüggő életről, ami két részből áll: földi és örök életből. Arról van itt szó, hogy aki csak a múlandó javaknak él, önző módon fogyaszt és élvezi az életet, Istenről megfeledkezve, embertársait nem szeretve csak kihasználva, az elveszíti az igazi életet. Aki azonban úgy él itt a Földön földi javakkal, hogy Istennek tetsző módon, szeretetben gazdagodik, az itt a földön is él, és odaát is.

  • Jézus megváltó áldozata és feltámadása: az örök élet visszanyerése bűneink ellenére is.