Ökumenikus Imahét



Egy kisebb hajó elsüllyedt egy lakatlan sziget közelében. Egyetlen férfinak sikerült életben maradnia és partra úsznia a szigeten. Nagyon le volt sújtva, elég reménytelennek érezte a helyzetét. Félelme fokozódott, amikor rájött, hogy teljesen egyedül van. Szerencséjére a víz partra sodort szerszámokat, a túléléshez szükséges néhány dolgot az elsüllyedt hajóról. Tudott élelmet szerezni, talált vizet, így túlélte az első napokat. Buzgón imádkozott minden nap, hogy Isten küldjön megmentőket a szigetre. A hetek azonban csak teltek, s egyetlen hajó, egyetlen repülőgép nem járt arra. A hajótörött erre kunyhót épített a part közelében. Szerszámokat, használati tárgyakat is készített magának. Továbbra is imádkozott a megmeneküléséért, de az életét legalább már nem kellet féltenie. Hónapok teltek el, lassan egy év is elmúlt. Egyszer csak hatalmas vihar tört ki a szigeten. Egy kóbor villám belecsapott a kunyhóba, s az porig égett. A vadászatról hazatért férfi már csak a füstölgő romokat találta. Mélységesen elkeseredve hullott térdre, hosszan sírt, kiabált, fájdalmas szavakkal rótta fel Istennek, hogy ezt miért engedte meg, holott ő annyit imádkozott. Egyszer csak hajó kürtjele harsant fel a part közelében. A férfi magánkívüli örömmel rohant a partra. A hajósok csónakot küldtek érte. Amikor megkérdezte, miért jöttek a sziget felé és miért álltak meg, a hajó kapitánya csak ennyit mondott: „Messziről füstjeleket láttunk, azért kanyarodtunk erre.”

   Remény és bizalom. A jövőre vonatkoznak, de ez nem azt jelenti, hogy alaptalanok. „Amit már látunk, azt nem reméljük.” Istenbe vetett reményről, bizalomról sokan tesznek tanúságot a Szentírásban (Ábrahám, Mózes, Mária stb.) Élettörténetük igazolja, hogy nem alaptalan a reményük, bizodalmuk. Isten ígéretei teljesedésbe mennek életükben. Ahogyan a szeretetben is Isten az „első”, nem kell kiérdemelnünk előre azt sem, hogy segítsen minket, jót akarjon nekünk.

    Sokszor találkozunk a kérdéssel, kétellyel: „Miért, hogyan okozhatta vagy engedhette meg Isten ezt vagy ezt a rosszat? Miért nem az történt, amit kértem, amit vártam Tőle? Vagy legalább azok esetében, akik tényleg hisznek Benne, Neki tetsző módon élnek?” Ezzel szemben le kell szögeznünk, hogy Isten sokszor „túlteljesíti” emberi vágyainkat, kéréseinket. Amikor nem az vagy nem úgy történik, ahogy kérjük, ahogy várjuk, Isten akkor is figyel ránk, szeret minket, sokszor többet, jobbat ad, amire később mi magunk is ráébredünk. Pl. Lázár feltámasztása, az Apcselben szereplő béna meggyógyítása, vagy éppen a feltámadás. (Mi pedig azt reméltük, ő váltja meg Izraelt! – Meg is történt, sokkal nagyszerűbb módon.)

   A keresztény ember éppen a jövőre vonatkozó szilárd reménye, Isten szeretetébe vetett töretlen bizalma által tehet tanúságot a mai világban leginkább. Azonban a tekintetben is, hogy mire irányul a bizalma, a reménye! Isten akaratával való mélyebb azonosulásra van itt szükség, ami mélyebb istenismeretet és istenkapcsolatot igényel, mint a „kétkedőké”.

   Mi az a jó, amit mindenképpen meg akar és tud adni nekünk az Isten? Ahol biztosan túlteljesíti vágyainkat, és főleg az érdemeinket? A megváltó kereszthalál és feltámadás révén megadja a bűnbocsánatot, visszaadja az üdvösség, a boldog örök élet lehetőségét. Megadja az egymás közötti béke és kiengesztelődés lehetőségét, a tartós és mély emberi közösséget. „Békesség nektek!” „Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek.” „Kiárasztom rátok Atyám megígért ajándékát.” (A Szentlelket).

    A béke megvalósulásának útja a valódi kiengesztelődés, a valódi megbocsátás, ami helyreállítja az igazságosság rendjét sokkal inkább, mint a bosszú. Mivel Istentől így kapunk bocsánatot, nekünk is ezzel kell fordulnunk egymás felé. Az üdvösség ígérete és elnyerésének lehetősége a legfőbb célunk elérését jelenti. A Szentlélek pedig Isten közöttünk élését, velünk létét valósítja meg a világban minden baj és nyomorúság ellenére.

Ezek jelentik a mi reményünk, bizalmunk szilárd alapját! Ha mindig számíthatunk a megbocsátásra, van lehetőségünk az újrakezdésre, s ez nem csak saját erőnkből történik.