Tanévnyitó szentmise



     Egy fiatal anyuka a pár éves kisfiával vásárolgatott egy kis üzletben. A kisfiú ügyesen, aranyosan segített anyukájának, magára is vonta ezzel a néhány vásárló, és persze a boltos bácsi figyelmét, mosolygó tekintetét. Amikor az anyuka fizetni indult a kasszához, a boltos bácsi így szólt a kisfiúhoz: „Amiért ilyen aranyos és segítőkész vagy, vehetsz ebből a dobozból cukrot!” – azzal a kisfiú elé tartott egy apró cukorkával teli bádogdobozt. A gyermek szeme felcsillant: „Jaj de jó! És mennyit vehetek?” „Egy egész marékkal!” – biztatta a boltos bácsi. A gyermek már nyújtotta a kezét, de rövid töprengés után visszahúzta. „Tudod mit!? Vegyél nekem te! Neked sokkal nagyobb markod van!” – mosolygott rá a boltosra.

„Istennek csodálatos elképzelései vannak rólam, de a tervrajzot csak Ő ismeri.” (Th. Merton) Tanév elején – csakúgy, mint minden kezdetkor – az embernek álmai, vágyai, elképzelései vannak az elkövetkező időről, életéről, sorsáról. Vajon csak a saját elképzeléseink után vetjük magunkat, vagy hinni tudunk abban, hogy „Istennek nagyobb marka van”, jobban tudja, mi boldogít minket? Sokszor az emberi tervek szűklátókörűek, nem tekintenek előre a célig! Csak a következő lépésre, az épp aktuálisan legvonzóbb értékre irányulnak.

  • csak a következő dolgozat jól sikerüljön! És az egész tanév?
  • Az előttünk álló tanév sikeres legyen … És az egész iskola? A hivatásomra való felkészülés? Csak egy jó szerelmi kapcsolat …. És a házasság, a család? stb.

  Az, aki keresi Isten tervét az életében, távolabbra tekint. Nem áll meg félúton, hanem a végső célt tartja szem előtt. Mi is a végső cél az ember életében? A legnagyobb érték?

    Minden létezőnek van valami értelme: a sónak, hogy ízt adjon, a fénynek, hogy világosságot és meleget adjon. Ha ezt az értelmet, célt nem valósítja meg, akkor a létezése értelmetlen, céltalan. Bármilyen sok mindenre képes is az ember, neki is van egy ilyen végső, mindenek feletti célja: megtalálni a boldogságot Isten és a többi ember szeretetében. Az életünkben valójában MINDENNEK erről kell szólnia! Ezt nem felejtjük el, nem szorítjuk háttérbe egy katolikus iskolában. Ebben vagyunk mások mindenek előtt!

     Az életünk nagy, végső célja felé vezető utat azonban nem látjuk be minden ízében. Mi is tervezünk, álmodunk, küzdünk a hétköznapokban. Szembesülünk azzal, hogy nem mindig történnek úgy a dolgok, ahogy mi szeretnénk, vannak váratlan helyzetek, nehéz periódusok. Ilyenkor is hiszünk azonban abban, hogy Isten kezében vagyunk, és Ő jobban tudja, hogy minek, mikor, hogyan kell történnie. A mi feladatunk elsősorban az, hogy Istenre figyelő, az Ő akaratát kereső és azt mindjobban megcselekedni tudó emberekké legyünk. Ebben segítjük egymást Jézus megismerésével és követésével.