Évközi 24. vasárnap – C év



A tengerparton sétálgattam kamaszodó kislányommal. Furcsán hallgatag volt: láttam rajta, hogy nagyon töpreng valamin. Vártam, hogy kibökje. Egyszer aztán meg is szólalt, és ezt kérdezte: „Apa, hogyan tarthatom meg a barátaimat, a szeretteimet? Nem szeretném elveszíteni őket.” Én egy kissé kijjebb vezettem őt a vizes homokról a száraz homokra, lehajoltam, és mindkét kezemmel száraz homokot markoltam fel. Egyik markomat összeszorítottam, ahogy csak tudtam. A homok először vékony, majd egyre vastagodó sugárban ömlött vissza belőle a földre. Minél jobban szorítottam, annál inkább pergett ki a tenyeremből, végül alig maradt benne valami. A másik kezemet azonban csak lazán csuktam össze: nem szorítottam a homokot, csak tartottam. Néhány homokszem persze ebből is kihullott, a nagy többsége azonban benne maradt a markomban. A kislányom némán nézte, majd elmosolyodva bólintott: „Értem, apa! Ha szinte erőszakosan rátapadok valakire, túlságosan magamhoz akarom kötni, akkor elveszítem. Azonban ha nem telepedek rá túlságosan, ha nem erőszakolom rá annyira magamat, akkor tartósabb lehet a kapcsolatunk.”

    A Tékozló fiú története különösen is aktuális most, az Irgalmasság Évében. Az irgalmasság adja a szeretet igazi mélységét: nélküle a szeretet csak üres szólam vagy felszínes érzelem marad. Nem hiteles a szeretet, ha hiányzik belőle az áldozatkészség. Nem hiteles a szeretet, ha önző: csak rólam szól és a másikról nem. Nem hiteles a szeretet, ha nem akarunk megbocsátani.

Nagyon is fontos a Ferenc pápa által meghirdetett Irgalmasság Szent Éve, mert sajnos ilyen „hiányos, felszínes, önző” a szeretet sokakban és általában is.

A tékozló fiú atyja, a Mennyei Atya háromféle módon gyakorolja az irgalmasságot:

Az irgalom sokszor bebocsát

Az irgalom mindenekelőtt jelenti a befogadást: megosztom valakivel az életemet kisebb-nagyobb mértékben, vagy éppen mindennap. Időmet, energiámat, képességeimet, javaimat mások szeretetére fordítom.
Ez alapigénye az embernek (szeretet a személyes kapcsolatban), ugyanakkor teher is.Ide tartozik a másik ember elfogadása, hibáival, gyöngéivel, másságaival együtt, amennyiben azok elviselhetők, amennyiben ő elismeri ezeket a hibákat, vagy nem akarja a másságait ráerőltetni mindenkire. Mindenkiben van olyan emberi hiba, hiányosság vagy különbözőség, ami megnehezíti a vele való együttélést a környezetének. Ezek elviselésére törekedjünk!

Ide tartozik a javaink megosztása, a Karitász tevékenység is. Az egyháznak tanúságot kell tennie Krisztusról, meg kell jelenítenie őt. Ennek egyik alapvető módja a szeretetszolgálat. „Nézzétek, mennyire szeretik egymást!” Az egyház nagy, mindig hiteles lehetősége a misszióra a karitász. Nem az egyetlen küldetése, de ma mindenképpen a legelfogadottabb és legkeresettebb.

 

Az irgalom olykor elbocsát:

Az atya elengedi tékozló útra induló fiát: nem tartja őt vissza erőszakkal akkor sem, ha tudja, hogy rossz dolgokra készül. Az irgalom benne van az elengedésben is. Ha valaki teljesen más utakon akar járni, el akar szakadni, akkor tisztelve a szabadságát, el lehet engedni. Az „elbocsátás” bizony jelenthet elküldést is, vagy be nem fogadást: a meg nem alkuvást azzal, ami rossz, ami Isten és ember ellen való.Ezért nem lehet irgalom hiányával vádolni azt a keresztény embert, aki nem ért egyet a homoszexualitással, a különféle szexuális devianciákkal, a családi élet rombolásával, vagy akár a migránsok válogatás és okosság nélküli befogadásával. Vagy aki nem fogad el a magáéval egyenértékűként minden vallást vagy erkölcsi álláspontot, aki nem szinkretista és közömbös.

 

Mindig megbocsát

 

A megtérő, bűnét megvalló, megváltozni akaró embernek mindig törekedni kellmegbocsátani! Állandó nyitottság, hazavárás az eltávolodott iránt: ezt is látjuk az Atya magatartásában. Persze annak lehet megbocsátani, aki valóban belátja a rosszat és bocsánatot kér, vagyis maga is nyitott a kapcsolatra.Mit jelent és mit nem jelent a megbocsátás?
- Nem jelent felejtést, de nem emlegetést igen!
- Nem jelent fájdalom nélküliséget, de pozitív érzelmeket igen – legalábbis egy idő után.
 - Nem jelenti azt sem, hogy engedjük az illetőt olyan helyzetbe, hogy ugyanazt a hibát elkövesse. Nem az előző állapot, hanem egy új állomás jön létre!! Új kezdet, amellyel élnie kell annak is, akinek megbocsátottak, hogy valóban maga mögött hagyhassa az elkövetett rosszat.