2010. december 31. – Újév Napja, Szűz Mária Istena



      Egy halálra rémült kisegér futott be a szentéletű, csodatévő remete barlangjába, aki akkor is éppen imádkozott. „Mi a baj, kisegér?” – kérdezte a remete. „Jaj, egy macska, egy nagy, szörnyű macska! Én úgy félek a macskától!” – rémüldözött az egér. „És hogy tudnék én neked segíteni?” – kérdezte a remete. „Változtass engem is macskává!” Meg is történt. Az újdonsült macska büszkén sétált ki a barlangból, a másik macska pedig közönyösen szemlélte. A mi macskánk azonban, alighogy megpillantotta a másik macskát, villámsebességgel futott be újra a barlangba, s reszketve dörgölőzött a remete lábához. „Jaj nekem, én még mindig félek a macskától! Változtass inkább egy nagy, harapós kutyává, akkor majd elijesztem az üldözőmet!” A remete kutyává változtatta. Amikor a kutya kilépett a barlang ajtaján, a macska rémülten borzolta fel a szőrét, s hátrálva fújt feléje. A kutya azonban, amikor ezt meglátta, még ijedtebben fordult vissza, s nyüszítve, farkát behúzva loholt vissza a remetéhez. „Annyira, de annyira rettegek a macskától!” – siránkozott. „Változtass inkább egy óriási, veszedelmes oroszlánná, akkor biztosan nem fogok többé félni!” A remete meg is tette. Az oroszlán bömbölve sétált ki a barlangból, s amint a macska meglátta, már fenn is volt egy közeli magas fa tetején, s onnan fújt ijedten. Nála csak az oroszlán rémülete volt nagyobb. Amint észrevette a macskát, már loholt is vissza újra a barlangba, s csak ezt tudta ismételgetni: „Félek, úgy félek a macskától!” A remete harsogva nevetett: „Látod, hiába változtatlak én külsőleg bármilyen erőssé, hatalmassá, ha a szíved egy kis egér szíve marad!”

      Az újesztendőtől sokan nagyon sokat várnak: gazdasági fellendülést, anyagi megerősödést. Új iskolát, munkahelyet, új kapcsolatokat. Vajon azonban a külső feltételek megváltozása valódi megújulást jelenthet bármelyikünk életében? Hiba lenne csak a körülményeink javulásától – vagy éppen romlásától – függővé tenni az életünk jelentős fordulatait. Nem! A valódi változásnak belül, a szívünkben kell megtörténnie. Ha igazi megújulást akarunk, akkor annak a bensőnkből kell kiindulnia, az értékrendünknek, az életformánknak kell átformálódnia. Enélkül hiába lenne minden gazdasági erősödés, kényelmesebb körülmény. Sőt! A nemzet, a családok és az egyes emberek belső újjászületése nélkül hiába is várnánk a külső körülményeink javulását. A gazdasági nehézségeink, társadalmi problémáink fő oka ugyanis az erkölcsi válság, a lélek halódása az emberben.

     Érezzük, érzik ezt sokan, ezért annyira divatos talán az újévi fogadalmak szokása. Az emberek szeretnének valami változást, amit önmagukon igyekeznek végbevinni. Sajnos sokszor ezek a fogadalmak, változtatási szándékok nem a lényeget érintik: fogyókúrára, kisebb testsúlyra meg hasonlókra vonatkoznak. Nem mintha ez őrültség lenne önmagában, de semmiképpen nem elég! Tényleg a szívünknek, az értékrendünknek kell megváltoznia, pontosabban a helyére kerülnie. Ez pedig nem egy gyors és könnyű folyamat. Nem szabad elérhetetlen, túl magas léceket magunk elé függeszteni, mert a csalódások könnyen elvehetik a kedvünket az egész megújulástól. Néhány tanács:

- Több időt szánni a személyes kapcsolatok ápolására, a találkozásokra, beszélgetésekre főleg a családtagjainkkal, de barátokkal is!

- Időt szánni a rendszeres imádságra, elcsöndesedésre Isten előtt.

- Bűnnek ismerni el azt, ami bűn, s rendszeresen szembesülni vele a lelkiismeretvizsgálatban. Nem fogunk tudni egyik pillanatról a másikra szakítani szokásos bűneinkkel, de legalább tudatosítsuk hibáinkat és valóban rosszként tekintsünk rájuk!

- Ne meneküljünk életünk nehézségei, problémái elől! Nézzünk szembe velük, vállaljuk fel! S ha nem is szűnnek meg (főleg rögtön nem!), tapasztalni fogjuk, hogy van erőnk elhurcolni őket!

- Mindezt pedig ne egyedül, magányos harcosként próbáljuk tenni! Vegyük igénybe egymás segítségét, támogassuk egymást: családtagok, barátok, hívő közösség tagjai!

     Számíthatunk Isten segítségére is, aki közénk született és velünk maradt. Mária Istenanyaságának ünnepe azt jelenti, hogy ez az emberként született apró csecsemő valóban maga a hatalmas és erős Isten. Ő velünk van, életutunk társa lesz, s így mindig új, tiszta lappal kezdhetünk előtte!