Év végi hálaadó mise – A év



    Hatalmas hócsata dúlt a városka kis főterén. Egy csapat fiú fagytól kipirult arccal, nagy kiáltozással hajigálta egymást a frissen gyúrt hógolyókkal. A játék izgalma el is feledtette velük, hogy azért a környezetükre is figyeljenek. Egyszercsak tompa puffanás, majd éles, hangos csörömpölés hallatszott: a sarki bolt egyik nagyméretű kirakatüvege apró darabokra tört egy eltévedt hógolyó becsapódása nyomán. A fiúk ismerték a boltost, aki nem volt épp egy kedves, csöndesszavú ember. El is tűntek nyomban a térről, menedéket keresve a környékbeli szűk utcákban, a házak falai mögött. Csak egy gyerkőc maradt ott, földbe cövekelt lábbal: Laci, aki azt a bizonyos hógolyót elhajította. „Tűnj el onnan! Jön a boltos!” – kiabálták a rejtőzködő társai. Laci azonban nem akarta meghallani a figyelmeztetést. Érezte, hogy nem futhat el, hogy szembe kell néznie tettének következményével. „Nyomorult kis csavargók! Melyikőtök volt az?” – lépett a térre üvöltve, indulatosan a boltos. „Én.” – felelte alig hallhatóan az egyedül ott vacogó fiú. „És ezt így a szemembe mered mondani, te szemtelen csirkefogó?!!” – kiabált tovább a boltos. „Hát nem tudod, hogy a szüleidnek az utolsó fillérig meg kell fizetniük a kárt? Nem olcsó ám egy ilyen jókora üvegtábla!” „Tudom, de én nem akartam hazudni.” – felelte Laci. A boltos meghökkent. Van még ilyen ezen a világon? A mérge is mintha elpárolgott volna. „Mi a neved, fiú?” – kérdezte. „Megmondom, de előbb Ön mondja meg, hogy nem tudnám-e valahogy jóvátenni a kárt! Tudom, hogy anyukámnak most a tél közepén nem lenne pénze kifizetni az üveget.” – válaszolta Laci. „Nos, igazán tetszik, hogy édesanyádra gondolsz, és nem akarod őt bajba sodorni. Tudod mit?” – mondta a boltos. „Valahányszor ezen a télen hó esik, te szépen megjelensz egy hólapáttal és söprűvel itt a bolt előtt, és letakarítod a havat a járdáról körben az egész üzlet körül!” A fiú szeme fölcsillant, és örömmel mondott igent. A kis téren lakók pedig nem győzték csodálni azt a pontosságot és lelkiismeretességet, amivel Laci a szavát betartva egész télen át eltakarította a havat a bolt környékéről.

Lám, mennyi értékes dolog történt egy szerencsétlenül indult esemény következményeképpen! Egy fiú átélte a felelősségvállalás mélységét, és nemet tudott mondani a könnyebb, de becstelen útra! Annyi-annyi más gyerekkel ellentétben sorsközösséget vállalt a szüleivel, és ha már hozzájárulni nem tudott a család szűkös bevételeihez, legalább indokolatlan, hirtelen kiadást sem akart okozni. Az egész télen át tartó odafigyelés és szorgalmas munka érettebbé, erősebbé tette. Nem utolsósorban pedig közel került egymáshoz két ember, akik a dolgok kezdetét látva bizony ellenségekké is válhattak volna. Mi kellett mindehhez? Idő. Idő, ami megszépíthet elmúlt dolgokat, begyógyíthat régi sebeket.

    Ilyenkor, az év végén érdemes elgondolkodnunk azon, mekkora ajándéka Istennek az idő. Vagy legalábbis az lehet, ha igyekszünk értelmesen, értékesen felhasználni. Az esemény egyetlen pillanat alatt is bekövetkezhet, akár jó, akár rossz legyen az. Számos olyan esemény is megtörténik az életünkben, amire nem számítunk, amit nem terveztünk, sőt, amit legszívesebben kihagynánk a mindennapjainkból. Bizonyára nem egy ilyen volt az elmúlt évben is mindegyikünk életében! Azonban az idő folyamattá bővíti az eseményt: folyamattá, ami ha rosszul is indult, valamiképp mégis végződhet jól! Legalábbis ha teljes tudatossággal és mellszélességgel beleállunk az időbe, felelősséget vállalva azért, akik vagyunk, és nem feledve, hogy kivé akarunk lenni! Ha nem futunk el életünk kihívásai elől, ha vállalni tudjuk tetteink következményeit, még akkor is, ha valami rosszat cselekedtünk, akkor megtapasztalhatjuk, hogy hosszabb távon épülésünkre szolgál az, amit rossznak gondoltunk. Új erőket, képességeket hozhat felszínre bennünk. Értékes kapcsolatok kiindulópontja lehet, stb. stb. Bizony, nagyon sok függ attól, hogy hogyan állunk helyt az idő sodrában, hogyan vagyunk jelen személyesen és tudatosan azokban a folyamatokban, amik nagyon sokszor tőlünk függetlenül, véletlenszerűen bekövetkező eseményekkel kezdődnek. Sok jól induló dolog elromlik, vagy legalábbis nem bontakozik ki az életünkben, mert nem állunk bele igazán szeretettel és felelősségtudattal a meginduló folyamatba: elrontjuk azt, ami pedig ajándék lehetett volna. Pl. majdnem minden csodaszép szerelem is egy véletlenszerű találkozással indul, de hogy mi lesz belőle, boldog családi élet, vagy összetört szív, azt bizony az időben ezt követő, már tudatos események, döntések fogják megmutatni. Minden gyermek foganása, megszületése egy csodálatos ajándék, és nagyszerű lehetőségek ígéretét hordozza magában. Azonban hogy ezek a lehetőségek megvalósulnak-e, kivé-mivé érlelődik később ez a kicsi gyermek, azt már a szüleinek felelősségteljes, értékeken alapuló, tudatos nevelése, vagy éppen annak hiánya nagyban befolyásolja. Ugyanakkor fájdalmas, váratlan esemény lehet egy megbetegedés, egy baleset vagy egy munkahelyi kudarc, azonban ha bátram szembe merünk nézni ezzel a kihívással, ha nem futunk el előle, az idő javunkra fordíthatja azt, ami rosszul indult. Persze ehhez nekünk keresnünk és felismernünk kell a kialakult helyzetben Isten akaratát, sugallatait, és engedelmeskednünk kell ezeknek.

     Igen, nagy ajándéka Istennek az idő. Lehetőséget ad arra, hogy legalább részben megjavítsuk azt, amit elrontottunk, vagy még szebbé, jobbá, teljesebbé tegyük azt a jót, amit Isten kegyelméből kaptunk. Nézzünk vissza a mögöttünk maradó évre! Gondoljuk végig, hogyan használtuk fel ennek napjait, óráit! Igyekeztünk-e teljesebbé tenni önmagunk és mások életét? Észrevettük-e a kegyelmi pillanatokat, Istentől kapott lehetőségeket a jóra? Tudtuk-e Isten üzenetét, segítő indíttatásait keresni a rossz eseményekben is? Az újév kezdete annak megnyugtató tudatával tölthet el bennünket, hogy még kaptunk időt: az életünkben zajló folyamatok még zajlanak! Még tudjuk őket befolyásolni jó döntéseinkkel, szeretetből fakadó tetteinkkel. Kérdezzük meg magunktól, hol, milyen helyzetben hozhat javulást egy bocsánatkérés vagy megbocsátás, egy rég halogatott beszélgetés, egy önzetlen segítségnyújtás! Kérjük az idő és Örökkévalóság Urát, hogy Lelke által szüntelen vezessen bennünket, hogy akár jó, akár rossz dolgok történnek velünk, az időt jól felhasználva azokból mindig a legjobbat tudjuk kihozni!