Húsvét IV. Vasárnapja – A év



    A vendég mérgesen intette oda asztalához a pincérnőt, aki az imént kihozta neki a levest. Kemény hangon ráripakodott: „Kóstolja meg a levest!” „Miért, uram? Talán nem elég meleg?” – kérdezte a pincérnő. „Kóstolja meg a levest!” – kiáltotta újra a vendég. „Akkor talán túl forró?” – próbálkozott tovább a pincérnő. „Azonnal kóstolja meg a levest!” – emelte fel még jobban a hangját a vendég. „Netán elsózták a szakácsok? Vagy éppen sótlan?” – kérdezősködött a pincérnő. „Ne akadékoskodjon! Üljön le és kóstolja meg a levest!” A pincérnő látta, hogy nincs mit tenni, ezért hát kissé ijedten leült az asztalhoz, körülnézett és megállapította: „Jaj, hiszen nincs is az asztalon kanál!” „Na látja!” - üvöltötte a vendég. „Éppen ezt szerettem volna elmondani!”

      Ezt szerette volna elmondani? Hát akkor miért nem ezt mondta? – kérdezhetnénk teljes joggal. Mielőtt azonban azt gondolnánk, milyen furcsa, szokatlan is ennek a vendégnek a magatartása, érdemes rádöbbeni arra, hogy mégis mennyire jellemző napjainkban az ilyen „kerülő utas” próbálkozás az emberi kapcsolatokban, a mindennapi beszédben. Szinte már az számít ritkaságnak, amikor az ember nyíltan kimondja, amit szeretne, amit valójában közölni akar, amikor valóban azt kínálja, amit adni szeretne. Hányszor és hányszor tapasztaljuk, hogy a „kiskapuk” és a „kerülő utak” világában élünk! Ha valamit eladásra kínálnak nekünk, vagy éppen hitelt ajánlgatnak, akkor az apró betűs részletekben bújik meg az ördög! Ha azt nem olvassuk el, akkor abból, amit első pillantásra látunk, nem tudjuk meg, hogy valójában mit is kapunk, vagy mit is kell adnunk érte. Ugyanígy, a szavak sem mindig azt jelentik sok ember szájában, amilyen tartalmat valójában hordoznak. Boldogságot kínálnak, de legföljebb rövid lejáratú élvezet vagy ideiglenes kényelem lesz belőle. Szeretetről beszélnek, de nincs mögötte sem áldozatkészség, sem hűség. A reklámok olyan tulajdonságait emelik ki a piac kínálta termékeknek, amik nélkül látszólag nem is lehet élni! Amikor azonban megvesszük a terméket, gyorsan rájövünk, hogy igazából nincs is szükségünk rá. Egyáltalán nem azt kaptuk, amit valójában szerettünk volna.

    Nos, egyre inkább így van ez a vallási, hitbeli tanokkal is. Sokan, nagyon sokan kínálgatják nekünk az „Istent” és az „üdvösséget”. Vagyis inkább azt, amit ők istenként vagy üdvösségként kívánnak eladni. Azonban előbb-utóbb kiderül, hogy hamis valláspótlékok ezek csupán, s nem a mi javunkat akarják, hanem a saját – többnyire egyáltalán nem lelki - érdekeik mozgatják őket. Nem Jézus Krisztus az, Akit közvetítenek, nem az általa tanított istenkép és Mennyország, hanem valami más, valami kevesebb, valami ócskább! Gondoljunk az ezoterikus tanokra, melyek valójában evilági egészséget, kényelmet, sikert ígérnek, nem az örök boldogságot! És mindezt persze sok-sok pénzért. Gondoljunk a szekták közvetítette isten-pótlékokra, amelyeknek a tanításait kedvünk szerint szelektálgathatjuk, csavargathatjuk! A mai evangéliumban Jézus már előre felhívja a figyelmet arra, hogy csak az a pásztor érdemes figyelemre, követésre, aki az ajtón lép be a juhok közé, nem kerülő utakon! Az ajtó pedig Ő Maga. Ha valaki papként, igehirdetőként, hitoktatóként nem Jézus Krisztust hirdeti, nem világosan az Ő tanítását közvetíti, akkor nem akar igazán jót az embereknek. Kevesebbet akar adni nekik – ha nem egészen mást – mint amit Jézus szeretne adni. Persze lehet hivatkozni arra, hogy milyen helyzetben van a mai ember, mennyire elhitetlenedett a világ, és emiatt nem lehet mindjárt minden keresztény tant és követelményt a nyakába zúdítani, inkább vonzani kell valamivel stb. stb. …. Ez igaz ugyan, de nem indok arra, hogy bármit is elhallgassunk Jézus evangéliumából, vagy hogy ne tárjuk fel az igazi ideákat az emberek előtt, a valódi eszményeket, amelyek megélésére törekedniük kell.

     Jó Pásztor vasárnapján, a papi és szerzetesi hivatások világnapján imádkozzunk olyan lelkipásztorokért, akik az „ajtón át”, egyenes úton közelednek felénk, vagyis van elég bátorságuk és szeretetük Jézus tanításait a maguk teljességében, hitelesen közvet