Szent Család vasárnapja



    Egy igen elfoglalt, rohanó életet élő üzletember súlyos depresszióba esett. Állandóan a hasznot, a saját nyereségét hajszolta, s attól rettegett, mi lesz, ha veszteségek érik a tőzsdén. Állapota egyre rosszabb lett, így pszichológushoz fordult. A szakember vidéki levegőt és kikapcsolódást ajánlott neki. Mivel az üzletember már a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudott dolgozni az erősödő depressziója miatt, végül rászánta magát, hogy a hegyek közé, egy eldugott kisvárosba utazik néhány hétre. Amikor odaért, alighogy kiszállt a vonatból az aprócska kis állomáson, egy szerencsétlen, kopott ruhás asszonykára lett figyelmes. Zokogva szorította magához néhány éves kisgyermekét, aki lázasan, félájultan feküdt a karjaiban. Az asszony odafordult az üzletemberhez. „Kérem, nem tudná megmondani nekem, merre van az orvos rendelője? Nagyon beteg a kisfiam, a karomban hoztam le a távoli kis falunkból. Már nem bírja sokáig.” Az üzletember így felelt: „Nem, sajnos nem tudom, hol az orvosi rendelő, én sem vagyok idevalósi. Azonban épp az imént rendeltem taxit, hogy vigyen el a szállodába. Amint megérkezik, azonnal megkérem, hogy előbb magukat vigye el az orvoshoz. Én ráérek utána is a szállodába menni, semmi sietős dolgom nincs.” És valóban így is tett. Utasította a taxist, hogy szállítsa az asszonyt és a beteg kisfiút az orvos házához, sőt még a fuvardíjat is kifizette. Amikor a hálás asszonyka könnyei között is mosolyogva búcsút intett neki a taxi ablakából, az üzletember meglepődve konstatálta, hogy máris mennyivel jobban érzi magát. Másnap levelet írt a pszichológusnak. „Hálás vagyok, hogy elküldött kikapcsolódásra ide a hegyek közé. Egy nap telt el, és sokkal jobban vagyok. Persze nem a vidéki levegő segített ilyen gyorsan, dehogyis! Inkább arra jöttem rá, hogy másokat segíteni, másokat szeretni sokkal nagyobb boldogság, mint állandóan csak saját magammal foglalkozni.”

    A házassággal kapcsolatban tartja egy bölcs mondás: Ha két ember azért házasodik össze, hogy boldoggá tegyék saját magukat, egyikük sem lesz boldog. Ha azonban azért házasodnak össze, mert boldoggá akarják tenni egymást, mind a ketten elnyerik a boldogságot. Szent Család vasárnapja van, amikor néhány nappal karácsony után az egyház Szűz Máriára, Szent Józsefre és a gyermek Jézusra, a Föld legszentebb emberi közösségére irányítja a figyelmünket. Bámulatos, hogy mennyi önzetlenség, mások iránti szeretet van bennük! Mária alázatos igenje Isten akaratára, amellyel elfogadta, hogy a Megváltó édesanyja legyen, veszélyeztetve ezzel házasságát, családi életét. Nyilván nem ilyen álmokat, terveket dédelgetett korábban önmagáról. József önzetlensége, amellyel magához vette Máriát, annak ellenére, hogy nem az ő gyermekét hordozta méhében. Amellyel gondozta, nevelte Jézust, noha nem az ő testéből származott. És persze Jézus önátadása, aki mindegyikünkért jött erre a világra, akinek minden gondolata az volt, hogy az „Atya akaratát teljesítse” és minden embert megváltson. Igen, rendkívüli önzetlenség jellemezte a Szent Család minden egyes tagját, amelyet nagyon is érdemes lenne eltanulni tőlük … legalább részben. A házasság és a családi élet jelenkori válságát ugyanis éppen ennek az önzetlenségnek a hiánya okozza elsősorban. Nem véletlenül írja Ferenc pápa enciklikájában, hogy „a házasság az érzelmi elégedettség egyik formájává fokozódott le napjainkban”. Ha érzelmileg engem kielégít, akár épp házasságot is köthetek, családot is alapíthatok. Ha azonban más elégít ki érzelmileg, mondjuk egy könnyen felbontható élettársi kapcsolat, partnerváltó ágyrajárás, homoszexuális együttélés vagy épp a szingli életmód – hát akkor az is éppúgy jó, mint a házasság.

       Nos, legyen hát egyszer s mindenkorra világos: a házasság és a családi élet nem az önző ember érzelmi kielégüléséről szól! A családnak, mint minden emberi közösség gyökerének és alapjának, többről kell szólnia az egyes ember éppen aktuális érzelmi elégedettségénél. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem szolgálhatja a benne élő emberek, férjek, feleségek, gyermekek személyes boldogságát. Természetesen a családi élet arról is szól, hogy minden tagja megtalálja általa a boldogságot. Azonban az egyéni boldogságot a családtagoknak nem önző módon, a többi tag kárára vagy hátrányára kell keresni, hanem éppen a többiek boldogságát keresve, szolgálva! Ahol ezt elfelejtik, ott óriási visszaélések, szeretetlenségek történnek. Az egyéni boldogságérzet, elégedettség miatt sokan felrúgják az életre szóló hűségesküt, amire a másik ember az egész életét ráépítette, amelyre alapozva gyermekek születtek! Az éppen aktuális egyéni kényelem, jólét, az annak elvesztésétől való félelem miatt abortusszal tömegével ölnek meg megfogant kis életeket, akik a jövő zálogát jelenthették volna. Kell, hogy erre a szörnyűségre is gondoljunk ma, amikor az Aprószentek ünnepét is üljük, azokét a kicsiny gyermekekét, akiket hatalmát, jólétét féltve öletett meg Heródes király Betlehemben. Az önzés gyilkolásra képes … még a szeretet legszentebb szentélyében, a családban, az anyaméhben is. Tanuljunk önzetlenséget a Szent Család tagjaitól, és higgyük el bátran, hogy egymás boldogságát szolgálva kovácsoljuk leginkább a saját boldogságunkat is!